Ida néni magánmúzeuma

A szerzők könyvükben a Torockói-medence szűk völgyében található egyik magyarlakta településnek (Fehér megye), Torockónak egyik magánmúzeumát mutatják be.
A kiállított tárgyi emlékeken keresztül ismerkedhetünk meg a település történelmével és kultúrájával. Az egykori bányaváros életformája teljesen elütött környezetétől. A bányák kimerüléséig (a 19. század második feléig) jelentős vastermelés és vasfeldolgozás hosszú évszázadokig meghatározta a torockói ember életmódját, s kiemelte a környező jobbágy fal vak sorából, a modem vasipar megjelenéséig a torockóiak látták el egész Erdélyt, mégpedig a legkiválóbb minőségű vassal.
A bányászmunka kényszerű felhagyása következtében beszűkülő anyagi lehetőségek, valamint a torockóiak konzervativizmusa és hagyománytisztelete konzerválta a faluképet, így egy egységes, polgári ízlést tükröző település tárul ma szemünk elé. Erre a polgári (iparos és árus) életformára és igényekre való törekvés egy sajátos, egyedi tárgyi kultúrát, s igen fejlett öntudatot alakított ki. Ennek a fejlett polgári öntudatnak egyik sajátos kifejeződése az is, hogy a hivatalosan működő néprajzi múzeum mellett két magánmúzeum is várja az idelátogatót. Ida néni kizárólag a családtól örökölt és megőrzött, valamint a saját maga által készített tárgyakat állította ki, emléket állítva ezzel úgy őseinek, mint szülőfalujának. Ez a múzeum azonban nem csak szokványos kiállítóhely: a kiállítás szerves részét képező viseleteket Ida néni szívesen adja kölcsön a helyi fiataloknak konfirmációra, eljegyzésekre és esküvőkre, ezzel is segítve a torockói hagyomány továbbélését.