A sivatag fiai

A látszólag járható út görgeteges lejtőnek bizonyult, a kerék alól sziszegve fröccsent szét a kavics, a kormány félrevágódott, s Morton hatalmas ívben zuhant ki a nyeregből. Nyögve, káromkodva és homokot köpködve kászálódott fel a vigyorgó Farrel előtt. A tiszt lassan csavarodó kormánnyal, lábával is segítve, baj nélkül húzott tovább ugyanazon az úton.- Így kell ezt csinálni... tanuld meg, öreg fiú...- Igen, de... golyó repült el a fülem mellett, attól zavarodtam meg...Farrel elvette a gázról a lábát és bokáig belemélyesztette a napsütéstől forró törmelékbe.- Morton, te álmodsz. Ideje, hogy elérjük a várost.A másik nyögve emelte fel a kerékpárját, s lassan tolta maga előtt. Piszkos arcával és bicegő lépéseivel ellenállhatatlanul humoros hatást keltett.- Jegyezd meg, hogy még alvás közben sem álmodom soha. Ha azt mondom, hogy rám lőttek, mérget vehetsz a szavaimra.- Persze... és a dörrenés...? Nem hallottam semmit.- Mert hangtompítós fegyvert használtak a bitangok. Az sokkal kisebb zajt csap, mint két motor.