Emlékeimből

Az Emlékeimből roppant érzékletes és majdnem egészében hiteles beszámolójának köszönhetően ismerhetjük meg Bánffy 1918-19-es élményeit is. Károlyi Mihály hajdani gyermekkori pajtása nem szimpatizált az őszirózsás forradalommal, s inkább a másik ismerős arisztokrata, gróf Bethlen István irányával tartott. Még Károlyi elnöksége idején kapott engedélyt és részben felhatalmazást arra, hogy Svédországba utazva próbáljon Magyarország iránt rokonszenvet kelteni. A könnyed elbeszélésű, helyenként úrlovasi szemléletű visszaemlékezésből kiolvashatjuk e küldetés teljes céltalanságát: végül okafogyottá is válik a kijelölt végállomás elérése, s Bánffy tanyát üt Hollandiában. Itt éri Bethlen riasztása, s Bécsbe visszatérve már tanúja is lehet azoknak a megrendítően groteszk jeleneteknek, amelyek a különféle színezetű emigránsok és persze a tanácsköztársasági képviselők között lezajlanak. (Az ún. brucki puccs szánalmas akciójának leírása különösen erős szakasza e műnek.) Bánffy épp e visszaemlékezésében fogalmazza meg világlátásának sommáját: "Az elfogulatlanság nem érdem, de természet dolga. Ezt a bizonyára született vagy öröklött hajlamomat az is öregbítette, hogy egész pályámon legkülönbözőbb dolgokkal foglalkozván, sokféle-fajta emberrel kerültem bizalmas viszonyba. Tán az írónak hajlama ez. Emberi adatgyűjtés." (László Ferenc)