Az Ég akarata

Az 1906-ban született Artur Lundkvist úgy lett a mai svéd irodalom "nagy öregje", hogy megmaradt egyben a svéd irodalmi élet "fenegyerekének" is. A rendkívül termékeny, mozgékony, sokfelé tájékozódó művész minden újabb műve igazi esemény s meglepetés - hiszen már műfajuk is csak nehezen meghatározható: a "regény" esszébe, széles sodrú szabad versbe csap át. Ennyire regény csak Az Ég akarata is. "Dzsingisz kánt így képzelem" - írja Lundkvist. Nos, a svéd író megkísérli, hogy behatoljon a barbár törzsfő személyiségébe; mintegy belülről kifelé haladva próbálja megérteni a nagy hódító világának logikáját. Mindvégig belül maradva hősén, végigkíséri a vezért ifjúkorától a feltétlen hatalom megszerzésén át egészen eddig a pillanatig, amikor a mongol birodalom és a kán hatalmának korlátlansága már az abszurditásba fordul - Dzsingisz kán haláláig. Lundkvist tárgyismerete lenyűgöző fantáziájával és költői beleérző erejével párosulva nemcsak rekonstruálja a világhódító mongolt, a kora fölé emelkedő, ám attól szabadulni mégsem tudó, mert világtörvények hatalmával hozzáláncolt nagy embert, de egyben jelképpé is emeli ezt a sorsot, ezt az életpályát, Dzsingisz kán szellemi-lelki fejlődését.