A zarándok útja - Bővölködő kegyelem

John Bunyan (1628-1688) angol író. Nincstelen, írni-olvasni alig tudó üstfoltozó volt. 16 éves korában a parlamenti seregben szolgált, később megtért, és az evangélium bátor prédikátora lett; a restauráció után szakadár prédikátorként 12 évet raboskodott; a börtönben írta meg első nagyobb szabású munkáit, s csak utolsó esztendeit tölthette külső békességben. Irodalmi hatások aligha érhették. A Biblián és néhány lelki kalauzon kívül könyvet nemigen forgatott.
Fő műve A ZARÁNDOK ÚTJA. Tíz év alatt Angliában százezer példányban kelt el, és száz év alatt kilencvenhét kiadása jelent meg. Még a 17. században több nyelvre lefordították, azóta a világ minden fontos nyelvére lefordították. (Magyarul több fordításban is megjelent.)
Talán az egyetlen olyan könyv, amelyet illetően száz év elmúltával a művelt kisebbség fogadta el az egyszerű emberek véleményét. (Macaulay) A műnek nálunk szinte napjainkig tartó népszerűségét igazolja több neves írónkra tett hatása (pl. Móricz Zsigmond, Veres Péter).
John Bunyan halhatatlan álma, amelyet egy börtöncella mélyén írt, az angol irodalom leghíresebb allegóriája lett. Stílusa klasszikus, szépsége időtlen, üzenete örökérvényű. Keresztyén, az örök életet kereső ember, és zarándoklása e világon keresztül, amely tele van veszélyekkel, csábító kísértésekkel, gyötrő bosszúságokkal: példázat.
Azok az emberek, akik magukat keresztyéneknek nevezik, ma is ugyanerre az útra vállalkoznak. Az ő útjuk nem példázat, nem álom! De azok, akik A ZARÁNDOK ÚTJÁ-t olvassák, sokkal hamarabb észreveszik a veszélyeket és a kerülőket és az állandó irányjelző táblákat, amelyek a kétségek útvesztőiben mindig megkönnyítik a megkülönböztetett út felismerését