Zuhanás a Napba

"Dorg megtorpant a szakadék szélén. Tudta, itt vigyáznia kell. Az alsó szinten, az elhagyott bányagödrök között az erre járóra rengeteg veszély leselkedett. Bár tulajdonképpen alig hihető, hogy jár erre valaki, de ahogyan most neki eszébe jutott leereszkedni a sötét, néptelen vágatokon, nyaktörő meredélyeken, úgy más is eljöhet. A sötétség itt már majdnem teljes volt. Dorg erőltette a személt. Néha senki sem tudja, miért, újabb repedések támadnak a talajon, különösen itt, az alsó szinten. A gömb belsejében rejtélyes és hatalmas erők működnek, ez az örökös homály pedig mintha a titokzatos erők szövetségese volna, az ő otthonukat is fenyegetné. Hiába nézett körül, alig látott valamit. Hallgatózott, de a homályban így sem tapasztalt mozgást. A sziklák között, a barlangfolyósokban olykor furcsa neszek keltek életre. Kő pattant, kavics hullott. Mégsem volt hát igazi csönd. Mozognak a kövek? Miféle vonzás repeszti a falakat, a padlót, a mennyezeteket? ... Vagy talán mindez csak a hallgatózó képzeletében létezik? Lehet, hogy a mélység világa millió időegység óta teljesen csendben van, csak a képzelet űzi féktelen, ijesztő játékait?"