Végeladás (Elbeszélések)

Heltai Jenő sok más pályatársához hasonlóan a jogi egyetemen folytatott tanulmányainak félbehagyása után újságíró gyakornokként kereste kenyerét. Bródy Sándor, Gárdonyi Géza, Ambrus Zoltán védő szárnyai alatt nevelkedett, és nem kisebbekkel írhatott egy újságba, mint Jókai Mór és Mikszáth Kálmán. Az őt körülvevő illusztris társaság ellenére nem leli helyét, és egy önéletrajzában így vall "eltévelyedéséről": "Szemérmes, félénk és ügyetlen fiú voltam, eleinte semmi hasznomat nem látták és a harmadik héten ki akarták tenni a szűrömet. Ez annyire elkeserített, hogy rettenetes cselekedetre szántam el magamat: fölcsaptam humoristának". Az ifjú Heltai elsősorban a társadalmi ellentmondásokat karikírozta ki, és bár szatirikus éllel írta karcolatait, a gyilkos szarkazmus azonban távol állt tőle. Az alig több mint másfél- kétoldalas írások mindegyikében egy-egy a társadalomra jellemző, kiélezett szituációt állít a középpontba. Fölelevenedik általuk a boldog békeidők és a két világháború közötti korszak polgári világa, és ennek a világnak az ellentmondásai. Mert a szerző bár humorba oltva, de társadalombíráltot ad, a kiüresedett és jelszavakká csépelt szólamok ellen, amelyek hol a hazaszeretetről, hol az igaz szerelemről, hol a tudományról vagy más, élethelyzetekről szólnak. - Ismertető: "Belelapozás".