Tollvonások

A kötet több "szereplője" élete kisebb-nagyobb szakaszában erősen kötődött a Nyugathoz: Ady, Schöpflin és Szép Ernő az indulástól voltak munkatársai, Karinthy egy év múlva, Márai az első világháború után csatlakozott hozzájuk; a Nyugat Osvát életének főműve volt, Németh László életrajzában pedig az is jelentős esemény, amikor eltávolodott tőle. Más dolgozatokban a Szegeden élt vagy innen indult, de munkásságukkal messze a várost egykor az árvizektől védő Körtöltésen túlra jutó alkotók pályájának momentumai villannak fel egy-egy kézjegyben. Az írások középpontjában álló filológiai apróságok, dokumentumok hátterébe pillantva felsejlenek az irodalmi élet szereplőinek sajátos típusai: a könyveivel házalni kényszerülő író; a rejtőzködő szerkesztő és ellentéte, a kéretlenül kitárulkozó redaktor; az egymást szakmailag és emberileg tisztelő grafikus és nyomdász; a rajongó gyűjtő; a fiatalabb kollégát munkára ösztökélő irodalomtörténész professzor vagy éppen a saját hibáját leplező sajtó alá rendező. A magyar irodalom kis történetei ezek, de elég Kosztolányi azon szavaira gondolni, miszerint nem mindig a nagy kérdéseket kell feltenni.