Természetgyógyászati alapismeretek

A természetgyógyászati jegyzet története az 1990-es évekre nyúlik vissza: 1992-97 között Török Ivánnal, a Salgótarjáni Népjóléti Képzési Központban hoztuk létre azt az első képzést, mondhatnánk ,,ősképzést", amely a magyarországi természetgyógyászati tudásra, tapasztalatra alapozva próbált kialakítani egy tudásbázist a jövő egységes oktatása érdekében. Meghívtunk ide mindenkit, aki akkortájt a természetgyógyászat vonalán számított, aki valamihez nagyon értett. Ott volt Oláh Andor, Fügedy Agáta, Kapuvári András, Horváth Tibor orvos-természetgyógyász - ők azóta már eltávoztak közülünk -, és rajtuk kívül száz, ma is aktívan gyógyító, munkálkodó szakember. Valamennyien hozzájárultak ahhoz, hogy az anyag teljessé, átláthatóvá váljon. A képzés 5x5 napig tartott, és rengeteg hasznos gondolatot érlelt meg - ebből lett az első a természetgyógyászati jegyzet, amit először a Népjóléti Képzési Központ adott ki. Ezt a tananyagot azonban a sok szerző, a sokféle nézőpont és stílus miatt meglehetősen nehéz volt befogadni, és az idő is eljárt a benne foglaltak egy része felett. Időszerűvé vált az ismeretanyag korszerűsítése, szemléletének egységesítése. A jegyzet új kiadásának legfőbb célja, hogy mindazoknak, akik a természetgyógyászat valamely területén szándékoznak dolgozni, biztosítson egy általános természetgyógyászati műveltséget, és egyúttal prezentálja a jogszabályban előírt vizsgához szükséges alapvető és számonkérhető ismeretanyagot. Minden igyekezetünk ellenére a jegyzet valószínűleg sosem lesz teljes, nem tárgyalhat mindent részleteiben, mert az arányosság elvén kívül korlátot jelent a kiadásra fordítható összeg is. Azokról a témákról írtunk többet, amelyek a mindennapi életben és így a munkánkban is nagyobb hangsúlyt kapnak - pl. táplálkozás -, és azon voltunk, hogy a periferikusabb témákat - ha egyáltalán van ilyen - röviden jellemezzük vagy legalább megemlítsük. A jegyzet így tömörebb lett, és reményeink szerint könnyebben elsajátítható, mint az első kiadás. A természetgyógyászat alapvető kérdése az empíria és a tudományosság viszonya, szemléletük és gyakorlatuk összekapcsolása. Amint azt az 1997-es egészségügyi törvény 104. paragrafusa is kimondja, a ,,nem konvencionális gyógymódokat" más szemlélet jellemzi, mint a konvencionálisnak nevezett mai modern orvoslást. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) medicinaprogramját követve, amely a gyógyító empíria értékeinek megmentését tűzi ki célul, jegyzetünkben mi is próbáltuk megjeleníteni az empíria és az evidenciák, a tudományos bizonyítékok összhangját. Egyaránt felhívjuk a figyelmet a tradicionális gyógymódok értékeire és a tudományos evidenciákra - különösen azokon a területeken, ahol a vakhitből adódó tévelygések, a kóklerségből, szakszerűtlenségből származó túlkapások, a nemtörődöm károkozás vagy a tudatos megtévesztés veszélyei felmerülhetnek. A jegyzet írása, továbbá a szerkesztés során végig világossá akartuk tenni nézőpontunkat: a természetgyógyászat és a modern medicina - a paradigmáik különbözősége és az esetenként fellángoló vitáik dacára - nem egymás ellenpontjai, hanem az egyetemes orvoslás olyan ágai, amelyek az egészség helyreállítása és megőrzése érdekében igenis képesek együttműködni. Egyúttal meg akartunk mutatni egy új megközelítést; a természetgyógyászat friss szemléletét, azt a karakterét, amely új lendületet adhat a gyógyításnak, reményt a reménytelenségben szenvedőknek.