Szindbádia - Dedikált

Szindbádia: szigetország. Keletei partjainál haiku-hajók horgonyoznak. Változatos tájain a porviharos sivatag a Mátra lábánál hever. Állóvizei, ha a bennszülöttek nem fürdőznek éppen, mozdulatlanok. Pénze nincs, ám néha drahma, dínár csörren, piros hasú HUF rebben. Ókori és újkori történelmének egyetlen, máig tartó csatájában Káma lődözi nyilait elefánthátról. Estéiben telihold világol, hajnalonta Kiskakas kukorékol. Férfilakosa számos; valamennyi a Szindbád névre hallgat. Tartományaiban időnként megfordul kiküldött emberünk: Hankó. Rendszerint ziláltan érkezik, útlevelében a foglalkozás rovatnál ez áll: mérnök, író. (Szindbád, a vámos, fel is vetette egyszer: "Akkor most melyik?") Nők is vannak, persze - mondhatni: főhősnők -, és a dolog természetéből adódóan mindőjük Szindbád asszonya, legalábbis szívbéli barátnéja. Ugyanezért a könyvet csak a 36 éven felüli vagy aluli Olvasónak ajánlja a Szerző.