Szemben a zsarnokkal - Hruscsov emlékezik

Fülszöveg Berija a következőt mesélte el. Amikor a háború kitört, a politikai bizottság tagjai egybegyűltek Sztálinnál. Nem tudom, hogy valamennyien vagy csak egy bizonyos csoport, amely Sztálinnál leggyakrabban összegyűlt. Sztálin teljesen levertnek látszott. Körülbelül ezt mondta: - Háború kezdődött, és katasztrofálisan alakul. Lenin ránk hagyta a proletár szovjet államot, és mi szarba tiportuk. Szó szerint ezt a kifejezést használta, Berija elmondása szerint. - Lemondok a vezetésről - mondta Sztálin. És elment. Autóba ült és a közeli nyaralójába hajtatott. - Mi ottmaradtunk - mondta Berija. - Mi történt később? Miután Sztálin így viselkedett, eltelt bizonyos idő. Tanácskoztam Molotovval, Kaganoviccsal, Vorosilovval. (Bár azt nem tudom, hogy Vorosilov is ott volt-e, mivel a Finnország elleni hadművelet kudarca miatt ő ebben az időben kegyvesztett volt Sztálinnál. - Ny. H.) Megtárgyaltuk a helyzetet és úgy határoztunk, felkeressük Sztálint és visszahívjuk, folytassa tevékenységét, hogy felhasználjuk hírnevét és képességeit az ország védelmének megszervezésére. "...Egyszer Sztálin ebéd előtt felállt, felvette kabátját és kilépett a házból. Hárman álltunk a ház előtt: Mikojan, Sztálin és én. Sztálin hirtelen minden ok nélkül figyelmesen rám nézett és így szólt: - Elveszett ember vagyok. Senkiben sem bízom. Saját magamban sem bízom. Amikor ezt mondta, mi valósággal megnémultunk - sem Mikojan, sem én semmit sem tudtunk mondani. Sztálin sem mondott nekünk semmi többet..."