Púp a végzet fenekén (Humoros történetek)

bába kiadó  | 2008  | papír / puha kötés  |  121 oldal

Libri Antikvárium
István, a majdnem néhai szegény ember Holott még hallott a ˝halott˝. Csak kómában volt a koma. Mozdulatlan szétvetett végtagokkal hevert az olajos padlón, üveges élettelen szemekkel meredt az elhunyt a semmibe. A jelenlévők utoljára még tenni akartak a megboldogultért valamit. A sírásó lelépte és megfésülte, az atya keresztet vetett, a harangozó a lábával harangozni, a pultos lány sírni kezdett; a lezüllött sebész a kését markolászta, Zoli meg a pultos lány fenekét, Miska felállt de visszaesett, a Részeges Sanyi csuklott. A sokat tapasztalt, praktikus kocsmáros végigöntötte egy vödör vízzel. -Ha halott, úgyis meg kell mosdatni, ha meg él, legalább tiszta lesz.- indokolta a vízpazarló aktust. Elégedettek voltak önmagukkal, úgy vélték megtették, amit a végtisztesség e pillanatban megkövetelt. A vízzel való találkozás iszonyatától a néhai, azaz a mégsem megboldogult összerázkódott és énekelni kezdett: -Esik eső csendesen, lepereg az ereszen, az eeereeszen... Felsóhajtottak a jelenlévők, különösen a pultos lány és megigazította a bugyiját. Mindenki megkönnyebbült. A wc-n ücsörgő, székszorulástól gyötört Gazsi is, aki mit sem tudva az egészről, a siker boldog mosolyával, lépett az ivóba. -Sose halunk meg! - kurjantotta vidáman, új dalba kezdve. Az amúgy is csalódott sírásó rosszalló pillantást vetett rá, és mérgesen összekócolta a nótás kedvű halott frizuráját. E bájos vidéki életkép után talán illenék megtudnunk ki is valójában, kit is tisztelhetünk a kis híján elhunytban? No persze halottakról jót vagy rosszat. A majdnem jobblétre szenderült delikvens, egy igen- igen szegény ember. Ez a szegény ember naphosszat a kocsmában ücsörgött és csak néha - néha vállalt alkalmi munkát. A korsók, majd önmaga ürítgetésével számos napot töltött el a csapszékben. Így el is nevezték Napszámos Pissstának. Nem volt ennek a Pissstának se ..., se macskája. De se kutyája az volt. Csak nem így hívták. Míg gazdája ürítgetett, ő a környék szukáit prütykölte. Így el is nevezték Prütyöknek. Pisssta azt vallotta, hogy több nap, mint feles (a rendőröknek még mást is). Ezért a becsületsüllyesztőben a napi súlyemelést először egy felessel kezdte. Bár mindig tudta hol a határ, mivel igen jó ivócimborája volt a határőr. Egyébként azt hangoztatta: -Ha este még fel tudok állni a kocsma asztaltól, iszok még egyet; ha nem, hát hazamegyek, mert kidobnak. No ehhez a szegény emberhez ment oda később egy másik szegény ember, aki egész nap a földjén törte magát és a kukoricáját. Így el is nevezték Bercinek. (Jó hatvan éve, amikor megszületett.) Mivel az egész napos munkától igen elfáradt, úgy gondolta keres valakit, aki segít neki a kocsiról a kukoricát otthon lerakni. Ezért megkérdezte Napszámos Pissstát: -Te Pisssta, ráérnél-e a kocsiról a tengerit lehányni? Pissstának a tenger szótól rögtön háborogni kezdett a gyomra, de azért kissé imbolyogva felállt, és egy hukkot szólt: -Hol van az, amit le kell hányni?- érdeklődött és már indult is, nehogy késő legyen. Pisssta végül Berci bácsiéknál mindent lehányt. A kukoricát is. Amália, Berci bácsi bűnbeeséstől mentes lánya, alig győzte a takarítást utána. Mivel ritka a jó munkaerő, ezért Pissstát másnapra ismét meghívták, immár a kukorica fosztására. Pisssta boldogan, szívesen ment fosztani. Reggel a kapuban, némi bűntudattal nagy csokor, utcán szedett dália csokrot nyújtott át az ártatlan leánynak, Amálnak. Gáláns lovagként, rigmusba szedte szavait: Szívemnek oly kedves Amália Szép szó helyett a dália Ki ne törjön a patália Drága Amálka Szeretném ha kamálna Amália boldog ám zavart pillantással köszönte meg a csokrot. -Ugyan ne izéljen már Issstván.- pirult el szendén a virágokat babrálva. Amália, akinek elől szinte minden foga megvolt, Pissstára villantotta ellenállhatatlan mosolyát. Ám Pisssta a kapufélfát erősen markolva az enyhén hullámzó talajnak csak úgy, mint a szűznek bizonytalanul de ellenállt. Amália különben alig nézett ki ötvennek, pedig csak negyven lehetett, ám szilárdan őrizte leányságát, és várta a fehér lovon érkező királyfit, aki majd elveszi azt is, és őt is a nászi nyoszolyán. Végül nyakig pirulva szűzies mosollyal vette át a kissé hozzá hasonlóan hervatag bokrétát. Némi céltalan toporgás, szemérmes pillantás után a muslicák és Amália bekísérték a házba az udvarias legényt. Bent a hántásra váró, halomba rakott kukoricacsöveket négyen ülték körbe. Napszámos Pisssta, Amália, Berci bácsi, és a demizson. Pisssta arcán muslicák, Amália arcán szende mosoly, Berci bácsi arcán barázda, a demizsonban kisüsti pálinka volt. Az élvhajhász Prütyök pedig Amália kedvenc ölebén volt. Neki kezdtek a nehéz munkának. Indulásként Berci bácsi Pisssta vállára, Amália Prütyökre, Pisssta a demizsonból nagyot húzott. Telt az idő, haladt a munka. Pisssta egyre sűrűbben nézegetett Amália felé, aki miközben balkezével kecsesen a kukorica csövét fogta, jobbjával ügyesen lehántotta róla a csuhéját. Pisssta forró pillantásait magán érezve, Amália tudta, hogy legszívesebben róla is ugyanígy fosztaná le a ruháit a heves természetű férfiú. A legény egyre közelebb húzódott a lányhoz, aki a fülledt melegben kigombolt a blúzán néhány gombot. Az öreg minderre ügyet sem vetett a kellemes jó melegben, a monoton munkától, rövidesen elbóbiskolt. Amália alig várta, hogy történjék már végre valami. Nagyokat sóhajtott szempilláit rebegtetve. De sokáig semmi sem történt. Végre a hosszú feszült csendben megszólalt a mamlasz: -Drága Amália ideadná a...? -Oda Issstván, mindenem a magáé - vágott a dolgok elébe, szemét lecsukva, legnagyobb kincsét ártatlanságát felkínálva Amália. -Akkor adja már ide maga mellől azt a demizsont, még meg talál melegedni - fejezte be félbehagyott mondókáját a szomjas legény. Berci bácsi a pofon csattanására riadt fel. Szerelmi civódásnak vélte a dolgot, így megint elhívta a legényt munkára. A fizetségen túl a demizsont, magában meg már vénecske leánya kezét is neki ígérte. Másnap Napszámos Pisssta a zsákba rakott kukoricacsöveket hordta fel a vállán a padlásra. A padlásajtóban Amália állt rózsaszín bunda bugyiját kacéran ki - ki villantva. Várta a legényt, aki felérve átadta neki a zsákot. Ő átvette és szétterítette a száradni szánt kukoricát a padláson. Már az utolsó zsákot vitte fel Pisssta, amikor Amália fentről meglátta Prütyköt. Elmélázva nézte mit művel a szomszédék szukájával a nagytermészetű eb. Ekkor ért fel a létrán a legény az ajtóhoz, és lökte hanyatt a zsákkal akaratlanul, az ábrándozó leányzót. Amália csak annyit érzett hogy egy nehéz test fekszik rajta, és - uram isten! - valami kemény nyomakodik a combjai közé. Érezte elérkezett a nagy pillanat, amire már lassan 40 éve várt. Úgy döntött nem őrzi tovább lányságát, enged a férfias erőszaknak. Szemét szorosan lehunyva, lábát kissé oldalt mozdította. Az ismeretlen keménység még tolakodóbban nyomakodott hozzá. -Várj te kis mohó, előbb levetem a bugyimat! - rebegte aléltan, és kissé megemelte a csípőjét. -Jól van no, - szólalt meg Pisssta, - csak leveszem magáról előbb ezt a zsákot. Gondolom, nagyon nyomhatja a lábát ez a lyukon kikandikáló kukoricacső! Napszámos Pisssta akkor kapta rövid időn belül a második pofont, amikor Berci bácsi éppen felért megnézni, rendesen terítették-e el a kukoricáját. Hanyatt fekvő, bugyiját igazgató leányát, és a pofont látva egyértelművé vált számára: ez már bizony szerelem. Hamiskásan Pissstára vigyorgott, és csak annyit mondott: - Remélem fiam, tudod a kötelességedet? - Tudom Berci bátyám! - válaszolt az ifjú, s lemászott a létrán. Útközben a demizsont az udvarról felragadva a kocsmába sietett. Pisssta nem értette, mit keres ő két hét múltán a templomban, oldalán hófehér menyasszonyi ruhában Amálkával. De nyugodt maradt, mert a jó barátok most is, mint mindig mellette álltak. Baj is lett volna, ha nem, mert különben biztos eldől, ha nem támogatják. A templom előtt nagy tömeg tolongott. Néhány ember rizst, mások aprópénzt, a pap áldást szórt. A nap meg a sugarait. A templom ajtón a boldog pár a nászinduló megható orgona hangjaira lépett ki, majd nyomban hanyatt esett. A puffanásra ébredtem.
+ Mutass többet - Mutass kevesebbet
Árinformációk
Ingyen szállítás 14 000 Ft felett
Online ár: 1 200 Ft

A termék megvásárlásával

120 pontot szerezhet


Beszállítói készleten


Személyes átvétel 6-8 munkanap

Ingyenes


Házhoz szállítás 6-8 munkanap

14 000 Ft felett ingyenes

Állapot:jó állapotú antikvár könyv
Kiadó bába kiadó
Kiadás éve2008
Oldalak száma:121
Súly100 gr
ISBN0449000607336
ÁrukódSL#2105785427
Kötéspapír / puha kötés

Vásárlói értékelések, vélemények

Kérjük, lépjen be az értékeléshez!

Árinformációk
Ingyen szállítás 14 000 Ft felett
Online ár: 1 200 Ft

A termék megvásárlásával

120 pontot szerezhet


Beszállítói készleten


Személyes átvétel 6-8 munkanap

Ingyenes


Házhoz szállítás 6-8 munkanap

14 000 Ft felett ingyenes

Márquez: Találkozunk augusztusbanMárquez: Találkozunk augusztusban