Mazsolaszemek avagy a férfiak és én

Sok humorral, mélyről jövő emberi érzésekkel teli szingliregény, melyet mindenkinek el kell olvasnia, aki bolyongott már a társkeresés útvesztőiben. Ligeti Fruzsina ízig-vérig nő, aki még hatvan felé sem adta fel a reményt, hogy megtalálja élete párját. Személyiségének legfőbb alkotóeleme a humor és az önirónia, amellyel gazdagon fűszerezi társkeresési botladozásának történetét. A regény elsősorban a futottak még kategóriáról szól, az apróhirdetések eredményeként létrejött, többnyire egyszeri és megismételhetetlen találkozásokról, amelyekből nem lett semmi, csak (vagy hála istennek) egy regény. Tehát arról, hogy miért keservesen nehéz, vagy éppen fergetegesen röhejes az ő korában társat keresni, s következésképpen miért nincs mellette férfi ma sem. Ha a könyv csupán az eredménytelen randevúk sorát örökítené meg, Fruzsinát valószínűleg mindenki szellemi fogyatékosnak tartaná, de a plasztikus családi történetekből körvonalazódik a kisgyermek, a testvér, az anya és a háziasszony is, többnyire itt is a humor szemüvegén át.