Pontot, vesszőt nem ismerek... (Csibi Istvánné Siklódi Márika önéletírása)

Előszó Részlet: "1902. január 21-én, Ágnes napján születtem. Nevem Siklódi Márika. Gyergyóditróban a Tomák utcájában laktunk. Éldesapámot Siklódi Péter tomának hívták, éldesanyámot Simon Linának. Éldesapám gazdálkodó volt, nyáron a mezőn, télen erdőléssel foglalkozott. Karácsonyra mindig hazajött. Ekkor történt, hogy lement az alszegbe a fizetését fölveni. Föl es vette. Az útmentin volt egy gárgyáskút, vizet ivott, azonnal le es betegedett. Úgy hozták haza. Három napra halt meg. Én ötéves voltam. Ötön maradtunk testvérekül árván: Sándor bátyám, Rózsika néném, Pista bátyám, Imre öcsém. Sándor bátyám a négy polgári iskolát elvégezte volt, bé volt rukkolva katonának. Nem sok idő múlva megnősült. 1914-ben kitört a háború, bátyámot kivitték az olasz frontra, lövést kapott. Ott halt meg. Rózsika nénémre emlékszem, mán serdülő leány volt, és az osztovátában szőtte a székely rokolyánakvalókat piros és fekete fejtővel. Ezt énekelte: Ej, haj, megkondult a gyoditrói nagy harang Húzza aztot három hófehér vadgalamb. Három hófehér vadgalambnak hat szárnya, Ej, haj, nem kelle nékem senki megunt babája."