Ódon Erdély I-II. (magyar hírmondó)

Erdély múltja nélkül nem érthető a Kárpát-medence, sőt Közép-Európa fejődéstörténete sem. Ami Erdélyben történt a középkorban és az újkor első századaiban, az tipikusnak mondható Európa eme viharos és keserves múltú földrészére is. Mindenekelőtt az, hogy az örökös pusztítások, perzselések, mészárlások ellenére kialakult egy érdekes, színes, színvonalas kultúra ez égtájak alatt, népek kultúrája, amely azt jelzi, hogy szászok és magyarok, románok és örmények, szlávok és székelyek a mostoha viszonyok ellenére is megtalálták az utat az egyetemes európai műveltséghez, úgy, hogy közben saját karakterüket, szellemi önállóságukat is megőrizték. Erdély szellemi arca egyszerre és együtt nyugat-európai és sajátosan keleti, transzszilvániai, heroizmusa nemcsak szakadatlan védharcaiban, hanem kultúrateremtő igényében is megnyilatkozott. Emlékei, szellemi értékei megtizedeltettek a pusztító küzdelmekben, de műemlékei töredékeiben is gazdag és hatalmas kultúráról üzennek a mai érdeklődőnek.