Ne nézz vissza

Sejer felügyelő kibogozhatatlannak tűnő bűnténnyel találja szemben magát. Vajon kinek állhatott érdekében, hogy meggyilkoljon egy tizenöt éves lányt, a helyi kézilabdacsapat egykori üdvöskéjét? A kamaszlány lemeztelenített holttestére egy tóparton találtak rá - bármiféle nyom és szemtanú nélkül. Minden csupa ellentmondásnak tűnik, miként az sem megnyugtatóan tisztázott, miért is hunyt el néhány hónapja egy környékbeli kétéves kisfiú? A titokzatos bűnügy kiderítése hasonlít a perzsaszőnyeghez: a szélén a vastag sáv csupán keret, ám a közepe felé haladva egyszer csak felfedi a lényeget. "Mi az, ami leginkább megfogta a krimiírásban?" - kérdezték Karim Fossumot egy riportban. Az írónő ekképpen válaszolt: "A dráma. A tragédia. A pszichológia. A misztikum". És való igaz, Karin Fossum krimijeiben mindegyik vonás "tetten érhető". Fossum igazi írói tehetség, aki olyan árnyalt karaktereket teremt krimijeiben, melyek ritkaságszámba mennek a bűnregények műfajában. Megragadja cselekménye légkörét, a viszonylagos elzártságban élő északi vidéket és lakóit. Tökéletesen adja vissza azt az atmoszférát, melynek látszólagos békéjét a mélyben lappangó indulatok és félelmetes titkok valósággal szétfeszítik. A 2004-ben megszületett Sejer-krimik főszereplője nem "csodanyomozó", nem valamiféle sztárrendőr, hanem precíz, megfontolt, munkáját alaposan végző, rendkívül szimpatikus, tapasztalt nyomozó, aki lépésről lépésre cserkészi be a "vadat". Okosan, megfontoltan, a maga útját járva.