Vavyan Fable

Minél több könyvét olvasom újra az elsőtől kezdve, annál rosszabb a véleményem. A kifacsart szavakat, a vega életmódot relámnak tekintem.

Most olvasom újra a könyveit - a legelsőtől kezdve. Ez az írásmű, sajnos, játék a szavakkal. A kitalált szavak idegesítőek. Némelyik szónak értelme sincs.

Maximálisan jó volt

IMADOM ezt a konyvet mint egyebkent MINDEN Fable regenyt am Caligula-Coresh alakjatol megis remalmaim voltak

Imádom az írónőt, minden könyvét olvastam. Ez a legutóbbi egy kicsit csalódás volt. Úgy éreztem, egy kicsit zavaros, nagyon figyelmi kellett, hogy követni tudjam. Összekeverte a fantasyt és a groteszket, és véleményem szerint ez nem volt túl jó párosítás. Azért szerettem.

A megszokott Vavyan stílus, ami nevettet, elvarázsol és elfeledteti veled a szürke hétköznapok mókuskerekét.

Csúnya világ lenne az, ahol csak az mondhatja el a véleményét, aki dicsér és magasztal, akinek meg más a véleménye az csituljon. Ugye Molne Semira? "...ha majd ő is képes lesz ilyet alkotni..." Ugyan én sem dobolni, sem gitározni, de még billentyűs hangszereken játszani sem tudok, ettől még el tudom dönteni, mi az a zene, ami tetszik, és mi az, ami nem. Az olvasással is ugyanígy vagyok. Olvasni szeretek, irodalmi művet írni meg nem tudok. Ettől még lehet véleményem az olvasottakról, és eldönthetem, hogy melyik olvasmány jött be, és melyik nem. Ez a könyv nem. És pontosan azért nem, mert az írónő a korábbi regényeivel saját maga állított fel egy szintet, amit ez a könyv nem ütött meg. A másik V.F. könyv, ami hasonló okból nem nagyon nyerte el a tetszésemet, az a Pepita macska.

Ideális olvasmány a karácsonyi készülődés, kapkodás, idegesség leküzdésére. A nyelvezet és a karakterek ezúttal sem okoznak csalódást. Valódi, tömény Fable-humorral átszőtt, mosolyogtató, izgalmas és romantikus karácsonyi történet.

Remek sorozat egy remek írónőtől :)

Talán ez a kedven Fable könyvem, szelleme, vicces, sokszor igaz, nem lehet letenni.

Nagyon szellemesen megfogalmazott krimi. Helyenként hangosan kacagtam, tetszett a sajátságos, kissé pikírt stílus. Ugyancsak megragadónak találtam, hogy a főszereplők külön-külön kommentálják az eseményeket, így az olvasó, mintegy belülről látja a történteket, azonosul a szereplőkkel. A szerző kiváló érzékkel tartja fenn a feszültséget, az olvasó szinte függővé válik, annyira kíváncsi a folytatásra. Kevés időm van, mégis három nap alatt elolvastam.

Alig vártam már hogy elolvashassam a könyvet. A Halkirálynő sorozat tökéletes folytatása :) Izgalmas, vicces, eseménydús kötet és sosem tudjuk mi történik a következő oldalon. Imádom :) Denisa stílusa utánozhatatlan :)

Nagyon nagyon jó!

Fantasztikus volt , izgalmas, pörgős..... Csak is nimbuszokban lehet róla beszélni. Mindenkinek csak jó szívvel tudom ajánlani.

Egy újabb fantasztikus könyv, egy fantasztikus írótól!

Fantasztikusan jó könyv. Egyszerűen nem lehet letenni :)

Ha olvastad vagy nem az író korábbi könyveit, e sorozat előző részeit akkor is élvezni fogod. A story, a nyelvezet mind mind briliáns. Letehetetlen.

IMÁDOM!!!

Igazán újszerű - Fable-nél eddig nem tapasztalt - a történet szerkesztése, aki olvasta eddig a könyveit nem fog csalódni! Aki még nem olvasott tőle könyvet, az feltétlenül kezdje el, rajongó lesz! A történet nagyon mai, kimondják a szereplők azokat a gondolatokat, amit sokan nem mernek megfogalmazni a mai életről. A könyv méltó az írónő eddigi munkáihoz

Nagyon jó könyv. Izgalmas, vicces, lebilincselő. Alig tudtam letenni, teljesen kikapcsoltam a külvilágot. Mindenkinek ajánlom, aki még nem ismeri V. Fable regényeit, aki ismeri, már tudja mire számíthat és nem fog csalódni!

Ha fáradt vagyok, vagy szomorú- esetleg még jobban szeretném érezni magam a bőrömben, leveszek egy Fable "mesét" és mintha balzsammal simogatnák a lelkem. Megnevettet és ránctalanít. Kell nekem. :)

Remek, izgalmas és változatos! Igazi 'fable' hatású könyv, nem csalódtam. A téma kifejezetten érdekes volt, mondhatni tanító jellegű - és ami sajnos szomorú, hogy teljesen reális. :/

Ez volt az első olyan Fable könyv, ami nem tetszett.. Nagy rajongója vagyok Fable-nek és a könyveinek, egytől egyig tetszett eddig mind. Ebben a könyvben érdekelt volna, arról szólt a legkevesebb rész, sok volt a mellébeszélés, a körítés, és nem nevettem rajta sokat. Egyet kell értenem Danieel Olivaw-val, mert én is végig olvastam, attól még, hogy nem tetszett. Reménykedtem, hogy hátha megtetszik, az elején nem lehet tudni, mi lesz a vége. Ennek ellenére nem ment el a kedvem a Fable könyvek olvasásától, alig várom, hogy elolvassam a Tündértáncot, és még sok más, eddig olvasatlan könyvét.

Tegnap műtöttek servvel. izgatottan vártam, hogy így ágyhoz kötve nyugodtan, zavartalanul kiolvashatok végre egy Fable könyvet. De attól felek felszakadnak a varratok, a röhögés okozta fájdalomtól patakokban folytak a konnyeim! De ugyanúgy elvarázsol mint bármelyik eddigi könyve...

Nagyon jó,szinte olvastatta magát

A magam részéről sose értettem mi olyan nagy durranás az esküvőkben már amennyiben nem az ember saját esküvőjéről van szó, amely esetben némiképp azért érthető az izgalom. Voltaképpen nem is magával az esküvővel van gondom, hanem azzal, ami utána következik: összeeresztenek egy rakás olyan emberrel, akikkel korábban még nem is találkoztam, vagy éppenséggel már ismerem őket és pont ezért kerülöm olyan gondosan a társaságukat. A szertartást követő fogcsikorgató unalomért pedig legtöbbször még a vacsora sem kárpótol, az én lelkesedésem legalábbis a töltött káposzta feltálalásakor azonnal alábbhagy. Hasonló okokból tartottam egy kicsit Vavyan Fable legújabb regényétől, a Habospitétől is. Az írónő eddig olyan volt számomra, mint egy különös nagynéni, akivel rajtam kívül már mindenki találkozott, és a néni kivétel nélkül mindenkit elbűvölt szellemességével és elborult történeteivel, most pedig ismeretlenül egymás mellett ülünk a lagziban. Ráadásul a Habospitében megvalósul a Fable-rajongók régi álma, ugyanis az irodalmi család két ága találkozik: a Halkirálynő és a Vis Major sorozat szereplői együtt őrzik (és bontják) a rendet.  Ki ne tartana hát a helyemben egy ilyen nagynénitől, akivel az ismeretség egy esküvőn kezdődik? Méghozzá nem is akármilyenen: a tatamicsillag Dalia és sokat próbált exzsaru, Marcel menyegzője készülődik Fertő Cityben. Természetesen nem a szokásos habostorta ruhára és galamberegetésre kell számítanunk, hiszen már maga a leánybúcsú sem a hagyományos mederben folyik. A régi szép idők emlékére az araparában szenvedő Dalia és koszorúslányai (Denisa és az alkalmi transzvesztita Cyd) a szabadság utolsó napján még járőröznek egyet Fertő Cityben. Ez az este a lefülelt kétes elemek számára is a szabadság utolsó napjának bizonyul, akiknek aztán Vis Major és Kyra viseli gondját a továbbiakban.  Időnként túlzásnak érzem a menyasszonyok izgalmát a nagy nap előtt (ebből is látszik, hogy még sosem voltam házas), de Dalia esetében mindez tökéletesen indokolt. Hiába fülelt le csúnya alvilági alakot a lánybúcsún, a nagy nap nyugalma még ezzel sincs garantálva. Komoly fegyverarzenál és egy dzsungelországi kokszbáró bukkan fel a városban, felszínre kerül szó szerint egy kétszáz éves bűnügy és néhány vámpírnak is éppen most támad gusztusa egy kis folyékony táplálékra. De mindez csak hab a pitén...   Igazi kosztümös történetnek lehetünk itt tanúi, hiszen a habfehér fidrek-fodrok helyett a mátkapár és barátaik középkori öltözetben, rizsporos parókával a fejükön jelennek meg (az esketést celebráló Rézorr atya őszinte rémületére), és persze az ifjú házasok első tánca sem a kettőt jobbra kettőt balra forgás koreográfia szerint alakul. Sőt, ha Daliáék nem a lapokon, hanem 3D-ben ropnák, táncuk valószínűleg nagyobbat szólna a YouTube-on, mint az azóta legendássá vált Brubaker házaspár meglepetéstánca.  A kosztümös jelenetek azonban nem érnek véget a lagzival, ugyanis az alvilági elemek éppen a parti kellős közepén lendülnek akcióba, és amikor a világ vagy Cyd szavaival élve a szűkebb pátriárka megmentéséről van szó, átöltözésre nincs idő. Daliáék eddig sem voltak kispályások, de szerény véleményem szerint egy motoros lovag és egy harcművész úrhölgy már a puszta látványával lesöpör mindenkit a színről, és akkor még a szájukat se nyitották ki. A szöveg pedig a ruházathoz hasonlóan lehengerlő, sőt, ha készületlenül éri az ártatlan olvasót, akkor Rézorr atyához hasonlóan kapkodhatjuk a fejünket a röpködő poénok és szóviccek láttán-hallatán. Micsoda menyegző! Ilyenekre engem miért nem hívnak soha? Bár a vacsoráról ugyan nem sok szó esett, ilyen arcok és izgalmak mellett még akár a töltött káposztát is hajlandó lennék elviselni, csak lehessen utána egy kicsit lovagolni, nevetgélni és rosszfiúkat tángálni. Többet, azt hiszem, nem is várok egy esküvőtől. 

Kiváncsian vártam az általam oly nagyon kedvelt kommandók "egyesítését" . A 10 -es skálán 8,5 pontot adtam neki magamban. Iszonyatosan jó az egész, a megszokott stílussal és poénokkal. Azért vesztett el fél pontot, mert egyes helyen elszaladt a trágárság felé-jóllehet a bűnözők tényleg így beszélnek ez már szinte sztenderd. Illetve számomra "sok" volt az "örömhoz nászajándékok" ecseteléséről szóló fejezet, mely kevéssé volt fontos mind a hangulta , mind pedig a történet szempontjából! De még mindig imádom ezt a sajátos stílust és a "mesélőkéjét" :)

Ez volt az első Halkirálynő könyvem, sajnos nem az elején kezdtem, csak ez akadt a kezembe elsőként. Viszont jó volt, fordulatos és vicces. Egy kicsit nekem sok volt a felesleges mellébeszélés, de van aki meg azt szereti. Viszont nem hiszem, hogy ez volt az utolsó halkirálynős könyvem. :)

Első könyvem volt tőle, mit sem tudtam holmi Halkirálynőről, Denisaról, Mogorváról és a többi szereplőről... Édesapám polcáról emeltem le a kötetet, attól kezdve pedig nem volt Fable-megállás. Első olvasatra beleszerettem. Csak azt bántam kicsit utólag, hogy nem az első HK akadt a kezembe, úgy mindjobban izgultam volna végig a többi kötetet :) Egyébként ajánlom mindenkinek, még ragadós nyomdafesték állapotban!

A könyv remek, de egyik kiadás borítója sem szép :( Kár...

Isteni jó! Ajánlom még a Szennyből az anygyalt, és a My Fair Lordot is!!!!!

Nekem az első könyvem az írónőtől és szerintem fantasztikusra sikeredett :)

Remekül szórakoztam ismét, alig vártam a reggeleket és a munka végét, hogy felüljek a villamosra és olvashassak! :)

"Ezt, nekem?! Ezt, nekem!!" Röhögtem, vigyorogtam, kuncogtam, nevetgéltem, nyerítettem, szívösszeszorultam, izgultam, szurkoltam, és egyre inkább féltem, ahogy fogytak a lapok, hogy mindjárt vége. (Megint) Köszönöm Neked, Ev!

Ezt kötelező mindenkinek olvasni !!!....:)

Imádom a burleszk könyveit! én elkövettem azt a hibát, hogy a munkahelyemen olvastam először tőle. Nem tudtam mire számítsak. Hááát, én a könyvön nevettem hangosan, a vásárlók meg rajtam. Legalább mindanyiunknak jó napja volt. Annak aki még nem olvasta, és tetszett a két Mesemaraton, feltétlen olvassa el a Pepita macskát!!! Már ha valahol hozzájut. Mindenhol HIÁNYCIKK! (Nem véletlen)

Jó volt ez a könyv, nem a legjobb, de jó.

Ez még a jó könyvei közé tartozott.

Szeintem marha jo. ahogy atöbbi könyve is. olvasd el te is˘ajánlom magamat.2009.10.14

Ez ismételten egy zseniális könyv. Bár mindegyik az, melyet Meseanyó fabrikál. :-) Nekem a Vakvágta volt az első, azóta is rajongok, és borzongva várom az újabbakat. :-)

Jujj, zseniális könyv! Az első Vavyan Fable könyvem, de előre megjósolom, hogy a rajongója leszek, Stephen King női kiadásban XD, imádtam.

A Szennyből az Angyal után ez volt a második Fable-könyv, amit elolvastam, és azóta is szerelmes vagyok belé. Egyszerűen nem lehet nem szeretni. Az első kiadásnak a borítója sokkal jobb volt, de a belső nem változott, így megveszem, mert nekem is csak kölcsön volt. Ajánlom mindenkinek. :)

A kedvenc könyvem Fable-től. (Kb. 8-10-et olvastam.) A Halálgyár... pont azért jó, amiért Szénási Ferencné kritizálja. Mert az ember a bőrén érzi a borzalmakat és mert a leírtak bárhol, bármikor megtörténhetnek, megtörténnek. Mert előtte, jóval az első borzalmak jelentkezése előtt, az első jelek után még tehetnék ellene, csak lusták vagyunk és kényelmesek, aztán meg már késő... A Kedves mint a kéjgyilkos kisregény meg nekem különösen érdekes volt. Az én "Kulcs-Levin"-em is bekattant, igaz nem fejlövés miatt. Már majdnem elküldtem a nénikéjébe, amikor olvastam a könyvet. Azóta próbálok megértőbb lenni, mert nem valószínű, hogy ha most elcseszem, elfogunk majd együtt egy pszichopatát, és közben minden rendbe jön. Remélem égi jel volt a kisregény...

Az egyik kedvenc Fable könyvem! Anno kölcsönkaptam, most nagyon örülök, hogy újra kapható lesz! :)

Nekem ez az egyik kedvenc Fable könyven. Borzongatóan szép, ahogy a főhős és a hősnő kerülgetik egymást, egyre szűkülő koncentrikus körökben. Mélylélektan olvasható és élvezhető formában.

Nem ez a legjobb Vavyan Fable könyv, de aki szereti az írónő stílusát, annak biztosan tetszeni fog :) én ajánlom mindenkinek

Eddig mindent olvastam Tőle, sajna ezt az utolsót még nem. De már nagyon várom. Nem ismerek Hozzá fogható írót, aki ennyire élvezhető sok-sok éven át. Mindíg megajándékozottnak érzem magam egy egy könyve befejezése után, és mikor újra előveszem, megint a hatása alá kerülök. Csak sajnálni tudom azokat akik kihagyják.

Az írónő könyvei közül ez lett az egyik kedvencem. :) :) :)

A harmadánál sem járok a könyvnek, de letettem, nem bírom továbbolvasni. Sajnálom, hogy megvettem.

Egy hosszu hetvege alatt kiolvastam es remekul szorakoztam!! :-)

Vegre megint egy igazan jo konyv tole! Remekul szorakoztam, bar a csalad neha furcsan nezett ram, de ez az egyik ismertetojele annak, hogy valaki Fable konyvet olvas... :-)

Megnyaltam utána a bajuszomat, tíz ujjamat. Nálam tízcsillagos. **************

Én nagyon szeretem az irónő könyveit, és ezt a gyermekét is nagy örömmel olvastam. A helyzet az hogy az ő nyelvezetét érteni kell, és hálisten sokan szeretik ezt a fajta humort amit ő képvisel igen egyedien.Nem szerethet mindenki mindent egyformán. A könyvei között azért nem húzható igazán párhuzam, mert többféle stilusban iródtak, egyvalami nem változik. Az egyediség, és az egyedi nyelvezet amelyet forradalmárként mer Fable használni, ami utánozhatatlan.

Nagyon szerethető ez a könyve is. íén 5-öst adok rá.

Nem rossz, de már alig emlékszek rá, hogy mi volt benne. Ha egy könnyed kis nevetgélésre vágysz, akkor príma, és felüdít! Jobban szeretem a régebbi regényeit! Mesemaraton, Sárkánykönny, Varázscsók, Álmok tengere- annyira jók, hogy bár több éve olvastam, mégis olyan tisztán és frissen élnek bennem, minta csak most fejetem volna be az utolsó oldalakat.

Hihetetlen, hogy mennyire eredeti a stílusa, utánozhatatlan, zseniális! Imádom a könyveit, mindet olvastam többször is! Mindíg képes megnevettetni! Azt semmiképp nem állítanám, hogy silányodnak a könyvei! Szeretem. Pont.

Én imádom a könyveit, bár volt egy-két kevéssé fergeteges. Várom, hogy elolvashassan ezt az újat!!!

Hát, az édes, mint a bűn minden, csak nem életigenlő. a mesemaraton 2 szintén nem menő. Vistont ő az egyik magyar író, akinek a könyvei értékállóak az antikváriumpiacon. Rémes, ha ez is gagyi! (még nem olvastam)

elégjó a könyv. olvasását vonatokon ajánljuk.

Nekem az eddig megjelent könyvei közül csak az Édes mint a bün nem tetszett.Minden könyvet többször is olvastam, mert mindig kapcsolodik valamelyik az éppem aktuális hangulatomhoz.

Bár még nem olvastam a könyvet,most fogom.Az írónő nem tud olyan könyvet írni ami rossz lenne,csak tudni kell olvasni.

Az utóbbi könyvei egyre ócskábbak. Ez is szépen belesimul a sorba...

Az eddigi könyvei fantasztikusak voltak. Ramélem ennél sem adta alább az írónő.

Most olvasom másodszorra (Vavyan Fable legtöbb könyvét újra meg újra elolvasom), így talán még szórakoztatóbb. A Mesemaraton nálam a nr.1 és ez marad is így, de meg kell hagyni, az Emlékfutam méltó utód!

Örök kedvencem.

Egyszerűen letehetetlen!!!!

Tetszett, nevettem rajta, de a második rész jobban megnevetetett. Igaz, hogy az egész egy nagy hülyeség, de nem mindennek kell hogy értelme legyen, nem igaz?

A barátnőm adta kölcsön, és azt mondta hogy nagyon jó. Egy ideig még ott hevert az asztalon, aztán nekikezdtem, mikor nem volt mit olvasnom. Hiba volt. Ez a könyv letehetetlen. Max akkor teszed le, amikor eszel, de akkor is csak azért mert nem akarod leenni a könyvet. Amint hazaértem az iskolából izgatottan tovább olvastam (megfogadtam azt a tanácsot, hogy utazás közben nem olvastam). Sajnos a tanulást mellőznöm kellett. Szóval mindenkinek ajánlom, aki szeret nevetni és van humorérzéke, de csak szünetekben szabad olvasni!!!!

Az én véleményem annyira nem rossz, mint Papp úré, de szerintem sem az "igazi " ez a könyv. A Halálgyár... fejezet kifejezetten sokkolt. Ez már nem szórakoztató irodalom. A bőrömön éreztem a borzalmakat. A leírtak bármikor megtörténhetnek,sőt van ahol megtörténnek. Ez nem fikció. Szerintem minden könyvét olvastam. A legjobbak sok évvel ezelőtt születtek.

Egy óriási ragasztó ez a könyv, mert, ha egyszer a kezébe veszi bárki, nem tudja lerakni, még akkor sem, ha végére ért

Ezért kár volt. Régen szerettem, de egyre inkább az az érzésem, hogy muszájból ír, vagy pénzért. Az utóbbi időben mélyen a színvonala alul teljesít, pihennie kellene egy pár évet, addig nem írni, legfeljebb verseket.

Zseniális rosszkedvűző. Cafatokra olvastuk, a legjobb Vavyan-könyv, imádom. Mindenkinek szívből ajánlom.

Elég régóta kedvelem Vavyan stílusát (Stephan King mellett :-) ), és a Mesemaraton amúgy is nagy kedvenc volt. Aki nem olvasta az első részét, annak sem kell aggódnia, teljes mértékben önnáló mű, kacagtató, pihentető, és teljes mértékben eléri, amire teremtetett: szórakoztat, elgondolkodtat, megnevettet. Tegnap hajnali 1 órakkor mentem be a nemrég még olvasni utáló fiam szobájába, hogy lekapcsoljam a villanyt. Még olvasta.

Nos igen a családi Fable-gyűjtemény ismét izgalmas, borzongató, nevetésreösztönző könyvvel bővült a Mesemaraton Emlékfutamával :) Felbukkan néhány igen szerencsétlen, peches alak is a könyvben, és miattuk néha felugrottam a székből, izgatottan olvastam tovább - de legszívesebben elmondtam volna nekik, amit tudni akarnak, bevallani, mit-kicsoda-hova rejtett, vagy letenni a könyvet, hogy szegények ne szenvedjenek tovább. De ezt Fable könyveinél lehetetlen... és olvastam tovább, szurkoltam, nevettem. Talán Athénánál és "Robert" Redfordnál is jobban megszerettem Allegrát és Szelavít :) Remélek még sok-sok ilyen jó könyvet!

Nem hazuttolta meg az elődeit a könyv, Vavyen megint roppant szorakoztató és fasztasztikus könyvet alkotott. Bár ez csak azokra az olvasokra vonatkozik akiket rabúl ejtett Vavyen Fable. Mert nem biztos, hogy egy Stephen King falónak fekszik ez az irányzat. Fable mindig érdekes témákat dolgoz fel elgondolkoztató, de amellett humoros tálalásban. Minden Vavyen Fable rajongónak ajánlóm, ez nem hiányozhat a könyvespolcról ott a gyűjteményben a helye!

A lehető legeslegjobbbbbbbbb !!!!!!!!!! Nem szabad az írást elsietni ,DE azért jó lenne még egy karácsonyra nekünk! :))) Köszönjük Fable!

Egyszerűen imádtam! Alig várom, hogy egy új Fable-t tarthassak a kezembe! Már mindegyiket vagy háromszor olvastam!

Imádtam! Alig várom a következő újdonságot!

Igazi, hamisítatlan, letehetetlen Halkirálynő :-))

Alapmű.Egy szilveszteri bulin akadt a kezembe és sikerült elsején kiolvasnom. Kb. egy hónapig voltam a hatása alatt. Utána rendszeresen újra meg újra kézbe vettem, végül a kedvenc részekhez lapoztam. Az egyik ilyen a " szekrényes, nagyorros" jelenet. Na, abba mindig beleborzongok! Ajánlom mindenkinek aki épp most szerelmes vagy épp szakított, vagy egyszerűen csak kikapcsolódni szeretne, gyógyír minden esetre.

nagyon tetszett ez a könyv,már nagyon sokszor olvastam,további jókat kívánok az írónőnek

Unalmas, béna, még csak el sem tudtam rajta mosolyodni annyira bugyuta, primitív könyv. Megfogadtam, hogy a Vis Major után soha többet nem veszek kezembe Fable regényt, de sajnos nem így tettem, és megint óriási hibát követtem el. Kár rá az időt pazarolni.

Kedves Rózsika! Ha tényleg durva hozzászólást akarsz olvasni, akkor tekintsd meg Értelem Érzelem kollegina korábbi hozzászólását. Azt gondolom, h ez sokkalta felháborítóbb, mint az, h egy bizonyos stílusban "leszólom" a könyvet. Könyv területén szinte "mindenevő" vagyok egyébként. Nagyon sok kedvencem van ponyvából is és szépirodalomból is (nem ragadnék ki egyet sem, mert csak képmutatás lenne), de mint korábban leírtam, Fable korábbi könyveit szerettem!!! Ezt miért nem lehet már megérteni? Ez a könyv, és az elmúlt év termései SZÁMOMRA borzalmasak! És, ha vki megkérdezi, h olvassa-e ezt a könyvet, nem fogom ajánlani. Tisztelettel: D.O.

én ezt a könyvet már kb 10 éve olvastam és akkor is nagyon tetszett.Most is ha el akarom felejteni a mindennapi bajaimat, csak előveszem, és máris felfelé kunkorodik a szám..:-))

Csak annyit szeretnék írni Daneel Olivawnak,hogy csak akkor ócsárolja más művét ,ha majd ő is képes lesz ilyet alkotni,bár ez nehezen elképzelhető,hiszen érzelmi világa egyenlő a nullával és a fantázia szót is csak hirről ismeri.És ez a legszomorúbb, hogy te már oly sivár világban élhetsz ahol egy ilyen könyv-egy ekkora érték- már semmit nem jelent számodra.

Én éppen most olvasom és közben szenvedek ezen a könyvön. Vavyan leggyengébben sikerült könyve, nagyon eröltetetten akar humoros lenni. Csak azért nem adok rá 1 pontot mert a többi könyv, amit olvastam tőle az tetszett

a növéremnek se igazán tetszet.én majd leirom amikor elolvastam

Azt hittem, ide véleményt lehet írni és nem egymás véleményét minősítő, személyeskedő megjegyzéseket. A véleményemet tartom, ez a könyv szerintem nem jó, s bár ez már az 50. oldalra kiderült, de az ember már csak olyan, hogy reménykedik a 800. oldalig, hátha. Hát nem. Sajnos. Egyébként a rossz könyveket is el kell olvasni, nemdebár? Különben hogy mondhatom róla teljesen őszintén, hogy borzalmas az elejétől a végéig?

Ezek szerint a kedves fikázó nem éri be a Nászjelentéssel, az összes könyvet végig kell ócsárolni ami csak fellelhető itt! Egy valamit magyarázzon meg valaki! Ha nekem nem tetszik egy könyv, azt az első max 100 oldal után már elég biztosan tudom, és lerakom. Nem olvasom el. Ha valakinek egy 800 oldalas könyv unalmas és egysíkú és semmi sem jó benne MI A FENÉÉRT OLVASSA VÉGIG? Savanyú a szőlő? .

Egyszerűen olvashatatlan. Unalmas, egysíkú. A főhősök sem szimpatikusak. A legnagyobb baj(om) az, hogy ember nincs, akinek a szájából olyan szavak (nyálas monológok) hangzanának el, mint az övékből. Ráadásul olyan szóvirágokat ültetett V.F. a szájukba, amik erőltetettek, túlfacsartak. Igaz ez az összes táj/ember/szituáció leírására is. Borzalom. Csak sajnálom, hogy erre pénzt adtam ki, nagy csalódás volt. Igaz, a Tündértáncból okulnom kellett volna. Remélem, ha újra Daniel/Denisa-storyt olvashatok még valaha, nem ebben a stílusban kell elviselnem.

Egy rövid időre elszabadulhattam egy olyan világba, amiben minden lehetséges, amiben a kívánságok teljesülnek és ahol kikacagtatják belőlem a mindennapok gondjait.

Nem értek egyet azzal, hogy ez egy rossz könyv! Szerintem látszik rajta, hogy változik az író, érettebb lett és valóban a világszemlélete kicsit bordóbb, mint az eddigiekben. De a stílusa eretedi Fable és érezni a könyv minden lélegzetén, hogy a tő amiből a mese fakad, még mindig azonos.

Péter fején találta a szöget. Az Ezüstegér a legjobb Fable regények egyike. Minden meseszomjamat csillapította. Egy időre, a következő könyvig.

Nekem nagyon tetszett. Még többször elolvasom, hogy minden sorát újra átélhessem, mivel mind a nyelve, mind a humora, mind pedig a története nagyon megfogott.

Csatlakozom az előttem szólóhoz! A könyv remek, értelmes, érzelmes, mulattató!

Hát nekem sem tetszett a könyv. Nagyon sokáig tartott míg a végére értem. Egy-egy rész nagyon jó de ha összességben nézzük, akkor valóban eléggé unalmasra sikerült.Meg van benne a mese szépsége csak valahogy nem varázsolja el igazán az olvasót.Legalább is engem szigorúan a "földhöz vágott" ha végre elkezdtem tényleg átadni magam a csodáknak és legendáknak.

Nem tudom, mi történt Molnár Évával...Az utolsó könyvei enyhén szólva is olvashatatlanok. Nagyon szerettem eddigi írásait, vele együtt "fejlődtem", tanultam tőle, egyetértettem vele. És jól szórakoztam, sokat nevettem. De ennek már nyoma sincs. Utolsó könyvei kioktatóak, leereszkedőek, kinyilatkoztatások. És sajnos unalmasak.Nagyon sajnálom.