Mire a fák megnőnek

Pusztulást hozott Erdélyre is a 48-as forradalom és szabadságharc. Nem csak az anyagi, de az erkölcsi értékek pusztulását is. Dúlás, rablás áldozata lett mindaz, amit egész nemzedékek tudással, nehéz és kitartó munkával teremtettek, jogtalanul, méltatlan tulajdonba kerültek a birtokolt javak, miközben egykori gazdáik az elnyomás kegyetlen börtönében sínylődtek. A forradalom leverőinek fogságából hazatérő erdélyi nemes, báró Varjassy István felperzselt kastélyának romjain, a Mezőség adta lehetőségekkel élve, hű embereinek segítségével vág neki, hogy újjáépítse fából, téglából, cserépből, de leginkább lélekből mindazt, amit ő és az imádott szülőföldje elveszített. És tette mindezt az elnyomó császári uralom legszigorúbb terrorja közepette, amikor az élet a hatalom szűk korlátai közé szorult, és akkor is, amikor a magyarság birtokolta környező földek ilyen-olyan fondorlatok nyomán kezdtek román kézre jutni. És mire az újrakezdéskor ültetett csemeték igazi fákká nőttek, minden a régi értékek helyreállását sugallta. (az ismertetőt írta: Káli Király István) Wass Albert díszkiadás 8. kötet.