Mirandolina - Vígjáték 3 felvonásban

Részlet a könyvből: Velencének egyik kis terén látható Goldoni szobra. Ez a pompás, élethű szobor, a terecske arányaihoz igazodva, alig egy embermagassággal emelkedik a járókelők fölé, szinte megfoghatnánk a mester kezét vagy köpenye szélét, hogy álljon meg egy bizalmas szóra... Mert a szobrász mindennapi sétája közben örökíti meg a város nagy szülöttjét, a jeles komédiaírót, aki talán lakásáról a színházba siet, de közben figyelme mindenre kiterjed, összehúzott szemmel, gunyoros, jóindulatú mosollyal szemléli és issza magába a körülötte sürgő-forgó létet. Csupa ismerőst lát, olyanokat, akiket már megírt és olyanokat, akiket még majd eztán lop át a színpadára. Ebben a szoborban Goldoni ma is ott él földijei között: a gondolások, a halaskofák, a hordárok, a kereskedők, a tisztviselők, a mesteremberek és legfőképp talán az iskolásgyerekek ismerik Goldoni színigazgató urat, hiába van paróka a fején, háromszögletű kalap és vékony sétapálca a kezében, mint aki éppen egy Goldoni-darabból lépett ki az utcára. De még aki nem látta egyetlen darabját se, vagy sose hallott róla - valami bámész idegen - még az is megérzi, ki volt ez az öregúr, aki szoborba merevítve is oly élénken és frissen rója lépteit, szinte észrevétlen, a tömegben elvegyülve azok között, akik kétszáz évvel ezelőtt őseikben lakták ezt a vízi várost és élték mindennapi, hangos életüket