Megformált beszéd, elfojtott hang

A ,,Megformált beszéd, elfojtott hang" című kézirat szerzői a Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet, azon belül a Média és Kommunikáció Tanszék (egykori, illetve mostani) oktatói és kutatói. Tanulmányaik a reprezentáció művészeti, politikai és etikai kérdéseivel foglalkoznak. A szerzők a témát kutatási területeik sokféleségéből adódóan sok aspektusból közelítik meg: a nemzeti szimbólumok emblematikus természete (Balogh Lídia), a halál koramodern képei (Farkas Noémi), a holokausztról való beszéd lehetősége (Gács Anna, György Péter), a médiapánik jelensége (Hammer Ferenc), a közösségi rádiók esélyei (Hargitai Henrik), az avantgárd művészet nemi identitás- ábrázolásai (Házas Nikoletta), a háborús riportfotó (K. Horváth Zsolt), a magyar experimentális film (Müllner András), a romantikus elbeszélés újraírásai (Orbán Katalin), a nemzetiségek magyar parlamenti képviselete (Pap András László), a romák vizuális ábrázolásának médiaarcheológiai megközelítése (Pócsik Andrea), a krimi zsánerében tárgyalt kilépés (Szigethy Gabriella), a hobbesi nyilvánosságkritika értelmezése (Szilágyi-Gál Mihály). A nagyvonalú szintetizálás igénye nélkül állítható, hogy mindegyik megközelítés centrumában a szuverén szubjektum lehetősége és a trauma- vagy trauma közeli állapotú identitás kérdése áll.