Marionett - mindenkinek (Bábjátékos oktatás) - Átdolgozott, és bővített kiadás!

Előszó Kétszer rendültem meg alaposan életemben. Először 1944-ben. Háború volt, valaki rám fogott és elsütött egy revolvert. Ekkor közel éreztem a halált. Másodszor körülbelül egy év múlva, amikor életem első marionett figuráját készítettem: egy Cyrano-bábot. Mikor felcérnáztam és kezemben tartva az első lépéseket tette, az első gesztusokat végezte ez a magam készítette, ember formájú kis figura, ugyancsak nagyon megrendítő volt. Most meg az életem éreztem közel, mert olyan volt, mintha élne. Én éltem benne, mikor megalkottam és megmozgattam. Azóta sem tudtam megszabadulni a marionettől. Igaz, nem is akartam. Valaki azt mondta: nyugtalanul élsz, ha van egy szenvedélyed. Igaza volt. De én jól érzem magam az alkotás nyugtalanságában. A Cyrano-figura után, közel négy évtizede már sok száz marionett figurát készítettem: az Astra Bábegyüttesnek, a tv-nek, filmgyárnak, színházaknak, az Állami Bábszínháznak is meg sok-sok gyereknek. De nem volt köztük két egyforma. Mind új volt, és mind oly izgalmas, mint a Cyrano.