Magyarország szóképekben (Hungaria in parabolis)

A korai magyar parömiológia, vagyis a közmondáskutatás jelesei (Baranyai Decsi János, Szenci Molnár Albert, Beniczky Péter, Kis-Viczay Péter, Faludi Ferenc, Baróti Szabó Dávid és Dugonics András) sorába tartozik Szirmay Antal (1747-1812) Zemplén megyei főúr is, aki - egyéb helytörténeti és politikai munkái mellett - két kiadásban, 1804-ben és 1807-ben megjelentette legfontosabb, latin nyelvű művét, a Hungaria in parabolist. A kötet a magyar művelődéstörténet egyik első, félig-tudományos összefoglalása. A szerző elsősorban irodalmi és levéltári dokumentumok alapján, címszavakba rendezve értekezik a magyar nép és a nemzetiségek karakteréről, helyneveinek történetéről, az itt élők hagyományos viseletéről, életmódjáról, ételeiről és italairól, harci és békés szokásairól, nyelvi és tárgyi kultúrájáról. Az anekdotákkal és légből kapott szómagyarázatokkal fűszerezett könyvecske méltó párja (s számos adatát tekintve követője is) Dugonics András Etelka c. regényének, s legnagyobb részét a régi magyar és nemzetközi közmondások és szólások eredetének vizsgálata tölti ki. Bár a kötet anekdotakincsét Tóth Béla feldolgozta, az egész könyv magyar fordítása máig nem jelent meg. Az irodalmi igényű fordítás Vietórisz József klasszika- filológus, tanár és költő-műfordító munkája, melyet 1952-ben fejezett be.