Lengyel József noteszeiből 1955-1975

Válogatta, sajtó alá rendezte és az előszót írta: Major Ottó. Húsz éven át, 1955-től, szibériai száműzetéséből hazatérve haláláig, 1975-ig írta noteszeit Lengyel József, megörökítve bennük a kort, közelmúltunk történelmét és önmagát, egy szuverén emberi és művészi magatartást. Eseményeket és azok kommentárjait rögzítik a feljegyzések; politikai, kulturális életünk húsz évének eseményeit s az ezekhez fűzött, korántsem elnéző vagy szemérmesen "szalonképesre" csiszolt megjegyzéseket. "Támogatok, tűrök és tiltakozom" - írta meg Lengyel József egysoros pamfletjét a hírhedett kultúrpolitikai három T-re, s ez a szarkazmus nemcsak egyes művei hivatalos fogadtatására (vagy a Szembesítés esetében a fogadtatás teljes hiányára) vonatkozott. A kulturális és a politikai élet egyaránt mind több tűrésre s egyre hevesebb tiltakozásokra késztette. Szenvedélyes ember volt, ítéletei is szenvedélyesek. Olykor persze elfogultak, talán igazságtalanok is. Aki naplót ír, és nem "hivatalosat", mint ama bizánci történetíró, az nemcsak a kort, önmagát is írja. Kíméletlen "jóratörekvő" volt Lengyel József. Olyan sorssal és tapasztalatokkal, melyek nem törték meg, s melyek csak növelik, erősítik szavai hitelét, ítéleteinek komolyságát. Meg kell találni, miben bízhatunk - ez a törekvés vezérelte. Újragondolni és újraépítkezni - ezt sürgette. Kádár Jánosnak mondta egyszer: "A sebekből először ki kell a gennyet tisztogatni, és csak azután szabad bekötözni." A gyógyításnak ez az egyetlen lehetséges, mert egyedül célravezető módja. Ezt szolgálja Lengyel József naplója is.