Legenda az örökkévalóságról

Darvas Szilárd a kabaré koronázatlan királyainak, Nagy Endrének, Békeffy Lászlónak volt az örököse. Ő képviselte a harsányabb, a közvetlenebb, a lendületesebb stílust, az irodalmias kabaré követője, Kellér Dezső mellett. Elmaradhatatlan csokornyakkendőjével és jellegzetes orrhangjával Darvas a negyvenes évek végétől, egészen korai haláláig, a kabaréműsorok állandó közreműködője volt. Konferansziéként éppúgy, mint örökzöld bohózatok szerzőjeként. Jelenete a kényes betegről Csákányi Lászlóval és Latabár Árpáddal máig a kívánságműsorok egyik kedvenc száma. Ő találta ki, s alkotta meg a slágermagyarázat műfaját, vagyis a blőd dalszövegek sorról, sorra haladó kivesézését. De ugyancsak ő a szerzője több örökzöld filmslágernek, mint az "Ember lesz az én kis unokám!" vagy az "Én mellettem elaludni nem lehet" című daloknak. Az ötvenes évek - hihetetlen, de így van - a magyar humor egyik aranykora volt, "s Darvas tehetségéről és emberi tisztességéről árulkodik, hogy ekkoriban írott humoreszkjeit döntően ma is szellemesnek találjuk, s csak ritkán érződik ki belőlük a félsz vagy a megfelelni vágyás" - írja egyik méltatója. Darvas Szilárd 100 éve született. Költőnek indult, majd népszórakoztató lett belőle. Sokoldalú, termékeny író volt. A magyar irodalomtörténetben nem vívott ki magának komoly helyet magának, pedig humora, szikrázó paródiái páratlanok a maguk nemében. A mai fiatalok, sajnálatos módon, azonban már kevéssé ismerik nevét, s főként műveit. Ez a kis kötet, talán ebben is segít. A kötethez Gálvölgyi János írt előszót.