Kovács Sándor válogatott zenei írásai

Kovács Sándor életművének jelentősége a magyar zenetudomány korai korszakában az, hogy műveiben problémává, szükségletté válik a zene világnézeti magyarázata, fogalmi megközelítése. A nagyszabású dimenziókat sejtet kiindulás azonban mindvégig ígéretes kezdet marad. A töredékesség magyarázatát a szaktudománynak kell megadnia, itt csak néhány szempont felvillantására szorítkozhatunk. Mindenekelőtt figyelembe kell venni a magyar zenetudomány kezdeteinek problémáit. Az akkori zeneírók nem folytattak rendszeres esztétikai tanulmányokat, gondolataik többnyire más témájú (zenetörténeti, publicisztikai jellegű) írásokban, cikkekben találhatók, fragmentális megjegyzések túlnyomó részben a naiv vagy éppen provinciális esztétikai tudat megnyilatkozásai. Furcsa kettősség jellemzi a századelő zeneesztétikai gondolkodását: A XIX. századi pozitivizmusnak, Spencer fejlődéselméletének és a lélektani esztétikának igen erős befolyása révén - elméletellenes; ugyanakkor a zeneművészet konkrét kérdéseiben, illetve a nemzeti zenéhez való viszonyában - ideológikus, többnyire múlt századi értelemben vett nacionalista tartalommal. Ez az ideológikus elméletellenesség jellemzi a századelő zenetudományának törzsanyagát. Nemzeti zene, népzene és európai tradíció fogalmainak, egymáshoz való viszonyuknak tisztázatlansága oda vezetett, hogy előzetesen megkonstruálták a születendő magyar műzene esztétikai normáit, előírták a "rapszódiaszerűséget", a "fantázia-karaktert", melyek - úgymond - megfelelnek a "magyaros természetnek, vérmérsékletnek". Ily módon megteremtették a sajátos, önálló magyar zene ideológiáját, ám valódi esztétikai kérdések nem merültek föl.