Képek és gondolatok

"Egészen pici volt, amikor megismertem. Megismertem, és rögtön nagyon megszerettem, pedig ez ritkán történik meg velem.Az igazi gyönyörűség tudniilik az volt, ha orgonához ült. Én a zenét nem nagyon értem, nem tudok beszélni róla, élvezni is őelőtte csak Mozartot, Bachot tudtam, vagy Kurt Weill Háromgarasos operáját és Mahagonny-t, de nem többet. Őáltala nem csak az orgonazenét szerettem meg, hanem megszerettem azt is, ami oly ritkán történik csak vélünk: vagyis azt, hogy az ember rendkívül boldog és örül az életnek, ha a zenéjét hallgatja, hiszen magasabb szintre röpít bennünket. Hogy azt hisszük ilyenkor: életünk örökké tart és nagyon édes. Pedig az élet nem tart örökké és nem is nagyon édes. Szóval ez az a fő érzés, ami átjárt engem, miközben a zenéjét hallgattam, és vagy lecsuktam a szememet, vagy bután bámultam magam elé. Abban a szerencsés kategóriába tartozik, akik a szépséget fontosnak tartják. Hasonló lelkek vagyunk, ugyanolyan szabály szerint kerülünk mindketten vagy a mennybe, vagy a pokolba! Ez lesz a végünk!" Faludy György