Julianus barát

Julianus barát - A szerző vallomása Julianus barátról: Julianus fráter alakja és története nem legenda. Történeti valóság. Úgyszintén megtörtént a nagy utazás is Keleten maradt elődeinkhez, nagyjából úgy, ahogy ebben a történetben olvasható. Utazásának terve nem csupán az ő egyéni kívánságainak, vágyainak, álmainak realizálása volt, hanem, mint erre következtetni lehet, magának második Endre királynak bizonyára igen messze tekintő céljait kívánta szolgálni. Mi indította Endre királyt a Keleten maradt előmagyar töredékek megkeresésére? Elsősorban a keresztény középkor uralkodó eszméje és eszménye: a rokonok igaz hitre való térítése. II. Endre azonban, akár elődei, nemcsak messze tekintő stratéga volt, hanem kiváló politikus is. Uralkodásának vége felé már egész Európát bejárták a mongol hatalom előretörésének fenyegető hírei, s Magyarország földrajzi helyzete szükségessé tette volna az ország fegyveres erejének növelését. Ezt igazolja IV. Béla tragikus intézkedése, amikor Julianus jelentéséből megtudván, hogy a második tervezett út már reménytelenné vált a mongolok felvonulása miatt, Kötöny kun törzseinek letelepedésére adott engedélyt. A Julianus barátról szóló regény második részét Helsinkiben írtam, olyan túlfeszített izgalomban, aminek emléke halálomig kísér. 1938 tavaszát Finnországban töltöttem, s miközben napirendem szerint reggeli kilenctől délután négyig odaadóan dolgoztam barátságos, nyájas szállodaszobácskámban, idehaza, hazám körül félelmetesen gyülekeztek a közelgő világháború fellegei. Feleségem hazulról részletesen tájékoztatott a német fasizmus hatalomra juttatásának érdekében megindult életre-halálra szóló harcról. Akinek értelme van: megérti, hogyan, miért és hová vándoroltam én Julianus társaságában, miből, és miért kívántam menekülni, és hová mutattam reszkető ujjal azoknak, akik majd Julianus barát történetét, hitének, vágyainak hajtórugóit, küzdelmeinek tartalmát és értelmét keresik. VÍZÖZÖN - Az özönvíz katasztrófájának emlékét az ősi népektől fennmaradt számos irodalmi alkotás őrzi, s ezek közül a legrégebbiek közé számít a mezopotámiai vidéken keletkezett Gilgames-eposz. Oda, az emberiség őskorába vezet vissza Kodolányi János nagyszabású meseregénye. Abba a világba, amelyben a sárkányok még valóság voltak, s a pikkelyes, úszóhártyás emberek még baljós jelet láttak abban, hogy csupasz testű csecsemők születnek. Az ősi országok, Erech, Szurippak csillagászai - sőt a távoli indiánország, Aztlán tudósai is - kiszámítják, majd fölfedezik azt a titokzatos égitestet, amely elpusztítással fenyegeti az emberiséget, az egész földet. Utnapistim, az időtlen bölcs számtalanszor figyelmezteti Lugal királyt, népeinek erejét, munkáját ne a haszontalan Világtorony építésére fecsérelje, inkább utat-módot kellene találni a katasztrófa elhárítására. Lugal azonban nem veszi komolyan az intő szót, elbocsátja szolgálatából Utnapistimet, s maga folytatja az esztelen építkezést. Utnapistim is épít: Enki isten tanácsára hajót ácsol, ebbe menti családját, nevelt fiát, az istenek gyermekét, Gilgamest is. Ők azok - néhány más megmenekülttel egyetemben -, akik majd az új ég, új föld gyermekeiként új világot fognak magukénak vallani.