Isten igaz Igéjében meg nem csalatkozunk

Orosz György az orosz vallásos népénekek és a szakrális vándor koldusok szakavatott kutatója, kutatási eredményeit 1988-tól rendszeresen publikálja. Jelen tanulmánygyűjteményének tizennégy írása ettől az időtől 2012-ig látott napvilágot. A szerző, bár végzettsége szerint nem néprajzos, hanem nyelvész, mint a Kossuth-díjas Erdélyi Zsuzsannának, az archaikus népi imádságok fáradhatatlan feltárójának követője, jól kiegészíti és gazdagítja a hetvenes évektől folyó nagyszabású folklorisztikai kutatómunkát. A Kisebbségkutatás könyvek című sorozat keretében közreadott tanulmányainak nagy része a keleti szlávok és a német törzsek keresztény hitre térésének okait, körülményeit vizsgálja, de azt is, hogyan tükröződik vissza a korábbi pogány világkép a nép szokásaiban és a népköltészetben. Orosz professzor részletesen bemutatja az orosz vándor koldusok (kaleki perechožije) egyházon kívüli szerepét, tevékenységét úgy az óorosz államban, mint az újabb időkben, egészen az 1917-es szocialista forradalomig. Két tanulmánya pedig a német keresztény népi jámborság kérdéskörében mozog, egy-egy vallási ponyva tartalmi elemzésén keresztül. Különösen érdekes fejezet, amelyik néhány fekete-fehér illusztrációt is tartalmaz, és Andrej Rubljov középkori Szentháromság (Troica) ikonjának keletkezéséről és mondanivalójáról szól (Egy 15. századi ikon üzenete a ma emberének). A vallásos népénekeket eredeti nyelven és magyar fordításban is közlő munka fejezeteinek végén, illetve a lábjegyzetekben megtalálhatjuk a vonatkozó szakirodalmat.