Ismerős idegen terep

Ha általánosságban kellene megmondanom, milyennek szeretném látni az irodalomtörténet-írást, a skandináv etnológusnak, Orvar Löfgrennek a saját tudományágáról tett megállapításait venném kölcsön: "A kívülállók gyakran úgy látják, hogy az európai etnológia folymatosan újraértelmezi önmagát, állandóan új távlatokat, témákat, elméket keres." "Olyan tudomány, amelyet már nem tart össze egy adott empirikus kutatási terület, hanem jóval inkább (...) egy nehezen megfogható "etnológiai szemlélet", a kutatás végzésének meghatározott módja." Löfgren az "etnológiai szemléletet" az etnológia öt erényével jellemzi, s én ugyanezen erényekkel szeretném felvértezettnek látni az irodalomtörténet-írást. Az etnológia öt erénye tehát az, hogy történeti, a mindennapok iránt érdeklődő, esettanulmány-központú, kontextualista, s az elméletekhez való viszony terén barkácsoló jellegű.