Immanuel Kant

Valentyin Ferdinandovics Aszmusz nevét és munkásságának legjelentősebb termékeit megismerhette mát a magyar olvasóközösség is. A közelmúltban elhunyt kiváló szovjet filozófus és filozófiatörténész több kisebb írása és néhány könyve - a Descartes, a Marx és a polgári historizmus kiadónk gondozásában - megjelent hazánkban az elmúlt években. Ez a monográfiája Kant születésének 250. évfordulójára íródott. Áttekinti Kant természettudomány - elsősorban kozmogóniai és matematikai - tevékenységét, s behatóan elemzi a kanti filozófia fő ágait: az ismeretelméletet, az etikát, a szerves természetre meg az emberre vonatkoztatott célszerűség-tanát és a sokak által sajnálatosan, indokolatlanul lebecsült, elhanyagolt esztétikát. Vizsgálódásai során Aszmusz nem ismerteti külön Kant életművének szociális és szellemi környezetetét, hanem a XVIII. századi európai és német társadalmi viszonyok, harcok, a természettudományos és a filozófiai gondolkodás addigi eredményei s a nagy német filozófus egyéniségének találkozásából bontja ki a kanti eszmerendszer értékeinek és gyengeségeinek megszületését és kifejlődését. Végeredményként jobban ismerjük és értjük Kant agnoszticizmusból fakadó ingadozását materializmus és idealizmus között, végső soron idealizmusba torkolló gondolkodásmódját, s főként: dialektikájának formalizmusát, de azt is, miképpen válhatott mégis a - Hegel által kidolgozott, majd Marxnál materialista alapokra helyezett és betetőzött - valóban tudományos, tartalmi dialektika egyik előfutárává, sőt közvetlen ösztönzőjévé.