Hátraarc

Thassy Jenő Veszélyes vidék című önéletírásának folytatása az 1945-1946-os esztendőket idézi fel a szemtanú hitelességével. A szerző ludovikás katonatisztként 1944-ben barátaival részt vett az ellenállásban és összeköttetésbe került a kommunisták egy csoportjával. A háború utáni zavaros viszonyok közepette, a pártok hatalmi harcának egyik gócába, az új rendőrség kötelékébe kerülve, Péter Gábor, Kádár János és Sólyom László munkatársaként fokról fokra ismeri fel Thassy és gyermekkori barátja, Görgey Guidó, hogy a remélt és várt új, demokratikus világ helyett egy olyan rend készül, amelyben számukra - származásuk, gondolkodásuk és hitük miatt - nem marad hely. Az az illúziójuk is rövid idő alatt szertefoszlik, hogy a vidéki Főkapitányság élén sikerül megvalósítaniuk az igazi demokratikus összefogást. A politikai feszültség, a félelem közepette a kor kiemelkedő politikusainak, Thassy rokonainak, barátainak életéből vett, olykor derűs, olykor tragikus epizódok szolgáltatják a keretet a szerző belső vívódásaihoz, amelyek eredményeként 1946-ban véglegesen elhagyja hazáját