Halálos szépség

Részlet a könyvből: Egy asszony lépett a bírák elé. Még szép volt, csak sápadt, fáradt és megviselt; gyönyörű rajzú szemhéja fáradt volt a sírástól és a szája elgyötört, különben fiatalnak tűnt fel. A haja nem látszott ki fekete kalapja alól. Két kezét gépiesen nyakához emelte, nyilván hosszú gyöngysorát kereste, de a nyaka csupasz volt. A kezek tétováztak a levegőben, lehullottak s az asszony lassan, szomorúan tördelte ujjait. A tömeg, mely mohón figyelte minden mozdulatát, tompán morajlani kezdett. - Az esküdt urak látni kívánják arcát - mondta az elnök. Vegye le kérem a kalapját. Levette a kalapot, miközben minden tekintet a kicsiny és tökéletes alakú, gyűrűtlen kezekre tapadt. Szobalánya, aki a tanuk között az első padban ült, önkéntelen mozdulatot tett, mintha segítségére akarna sietni, de feleszmélt, elpirult, zavarba jött