HVG Extra Pszichológia 2017/2.

Az idő és a hozzá fűződő viszonyunk alapvetően meghatároz bennünket. Az például, hogy mennyi időnk van egy-egy feladat megoldására, vagy hogyan egyensúlyozunk a mindennapi teendőink elvégzése során, és végső soron, hogy mennyi időnk van itt a földön, egyeseknél okozhat stresszt és kapkodást, másoknál pedig épp a kreativitás és a figyelem összpontosítását idézheti elő. Az az egyszerű tény, hogy viselünk-e órát, mely alkalmakkor csatoljuk fel csuklónkra, vagy épp hagyjuk otthon, máris sok mindent elárul rólunk, és az élethez való - hozzáállásunkról. Az idő szinte felfoghatatlanul összetett fogalom, de ha részekre bontjuk, és úgy vizsgáljuk, sok mindent tehetünk azért, hogy ne érezzük magunkat "a markában", és az idő szorítása ellenére teljességgel meg tudjuk élni az életet. Ebben segítségünkre lehet - ahogy szakértő szerzőink lapunkban leírják -, ha ébrenlétünket a múlton és a jövőn rágódás helyett inkább a jelen tudatos megélésével töltjük, alkalmazva magánéletünkben és a munkánkban is a mindfulnesstechnikákat (amelyekből bőven adunk példát), valamint ha tisztázzuk a Zimbardo professzor által meghatározott időperspektívánkat, amely tudatosabb életvezetéshez segít. A múltnak már vége, a jövő még nincs itt, egyértelmű tehát, hogy csak a jelen létezik - mondja Feldmár András. Így az, hogy a tű nyomán éppen milyen dal szólal meg a lejátszónkon, azon múlik, milyen lemezt helyeztünk fel rá.