Gyerekeinkért

Mit gondol egy kisgyerek, ha a közeli hozzátartozója meghal? Megosszuk-e vele tudásunkat, vagy kíméljük meg attól az érzelmi megrázkódtatástól, amely a közlés nyomán éri? Miért nem jó eltitkolni a gyerek előtt, hogy nem vérszerinti gyermeke az őt örökbefogadó szülőnek? Hogyan beszéljük meg vele, hogy házasságunk megromlott és az egyik szülő elköltözik a közös otthonból? Mit jelent a gyerek számára, ha testvére születik? Mit gondolhat, mit érezhet ilyenkor? Hogyan kezelheti a szülő és nevelő az olyan nehéz kérdéseket, mint a gyerekkori szexualitás? Mit tegyen, ha gyereke más, mint a többi? Akkor vagyunk-e jó szülők, ha szükségleteit azonnal és feltétel nélkül teljesítjük, vagy ha korlátozzuk, hogy könnyebben tudjon beilleszkedni a társadalom követelményrendszerébe? Hol van az engedékenység és a szigor közötti határ? Könyvünkben nem szeretnénk konkrét tanácsot adni. Minden gyerek és minden szülő más és más. Ugyanakkor a pszichológus szobájában, a játékterápia során a gyerekek sok mindent