Figuránsok

Regénnyé szőtt emlékezés ez a könyv. Tibai Márk, a főhős nagyon közel áll hozzám, de már legalább olyan távol is. Akár az egyszeri és megismételhetetlen ifjúság. Mint az az októberi tavasz, 1956-ban, amikor reményt csírázott a forradalom. Ám előtte vészterhes volt a csend. Egy olyan világban, melyben valamiképpen mindenki egy primitív hatalom ,,figuránsaként" létezett. Erről is szól ez a regény. De még inkább arról, hogy emelte fel a fejét a vidék is a sorsdöntő októberi napokban. A regénybeli Iparváron és Füzeshelyen történtek - szándékom szerint - koncentrált sűrítményét adják mindannak, ami akkoriban más városokban és falvakban is megesett. A pesti eseményekről már sokat írtak, jogosan, hiszen ott kezdődött minden, de követte azt a vidéki Magyarország is. Legalább olyan hittel, várakozással egy jobb kor reményében, mint a főváros, és mártírokban itt sem volt hiány. Ez a regény tisztelgő főhajtás előttük.