Fekete zúzmara

Mécs László költészetét ma már valószínűleg többen ismerik az emlékezetes 1931-es József Attila-kritikából, mint magukból a Mécs-versekből, s következésképpen úgy tudjuk, hogy "M. László verseit kispolgári tömegek, nagyobbrészt fűszeresek írják," s hogy "Ő (M. László) nincs is. Mellékes." S csak nagyon kevesen olvasták Paul Valéry Mécs-méltatását, amely szerint a Mécs-költészet az Én olyan megnyilvánulása, amely "megmagyarázhatatlan belső energiát sugároz és mindenféle erőtartalékot és felmerülhető kombinációt felidéz, amit a szótár sokezer egyszerre felébresztett szava kínál nekünk." Bárczi Zsófia jelen Mécs-válogatása a teljes Mécs Lászlót kívánja prezentálni: a pódiumról szóló, tehát egyfajta képviseleti Mécset éppúgy, mint a "megmagyarázhatatlan belső energiát sugárzó" katolikus költőt. Különös érdeklődésre tarthatnak számot a válogatásban azok az 1945 után, Pannonhalmán, mintegy belső száműzetésben írt Mécs-opusok, amelyek eddig nemcsak hogy kötetben, hanem nyomtatásban sem jelentek még meg.