Kerek Ferkó

Részlet a könyvből: Felháborítja az embert, ha idegenek jelennek meg a városban és tíz perc után pontos és határozott itéletük van rólunk. Pláne, ha nem kedvező! Miért jöttek ide? Ki hívta őket? Az egyik sarokban három úr üldögél, akikre már még a falak is haragosan néznek, annyit szidják a várost. - Pfuj, - fejezi be az első úr a beszédét, üres likőröspoharát forgatva. - Por! Piszok! Bűz! Az egész város síma, mint a temető. Ez egy halott hely. Egészen ki van kapcsolva az élet evolúciójából. - Parasztok, - tette hozzá a másik úr, s felhajtotta kis feketéje salakját, - mindenki paraszt, még a bíróságiak, a tanárok, az orvosok is. Hisz a polgármesterük is egy közönséges paraszt. - Semmi üzlet, - legyintett egyszerűen a harmadik úr s megkopogtatta kriglijével az asztalt. A falakról lógó tapétafoszlányok szinte nevetve lobogtak meg a cúgban. A plafon tajtékbarna volt a régi füsttől s körül embermagasságban fényes barna réteg borította a falakat, mert itt falhoz szokás támaszkodni, kivált egy-egy heves kártyakompánia körül, mikor az adóellenőr két-három korona veszteséggel áll fel!