Fantáziadarabok Callot modorában 2.

"Lindhorst (...) levéltáros végtelenül gonosz varázsló, kinek három lányát, három zöld, aranyszínben csillogó kis kígyót kristályüvegben őrzik, de a Szentháromság vasárnapján három órát napozhatnak az Ampel-kert melletti bodzabokorban, ahol fel s alá járkál a kávézó és söröző vendégsereg - ám az ifjú, aki ünneplő kabátjában a bokor árnyékában kívánja elfogyasztani vajas zsemléjét, miközben a másnapi egyetemi előadáson jár az esze, határtalan, őrült szerelemre lobban az egyik kígyó iránt - eljegyzik egymást - megesküsznek - az ifjú egy ékszerekkel teli, arany éjjeliedényt kap nászajándékba - amikor először belepisil, cerkófmajommá változik, stb." Hoffmann ezekkel a szavakkal számol be kiadójának a tervezett műről, mely a végső formába öntésig több és igen jelentős változáson megy át, míg aztán megszületik a német romantika egyik legkáprázatosabb, legjellegzetesebb és legismertebb meséje, Az arany virágcserép, amely a Fantáziadarabok hetedikjeként először 1814-ben jelenik meg, és amelyet új fordításban most vehet kezébe először a magyar olvasó.