Hatalmi politika és mindennapok - Magyarok és délszlávok a bajai háromszögben (1944-1956)

Mit jelentett magyarnak vagy délszlávnak lenni egy olyan határvidéken, ahol néhány év alatt többször is megfordultak a hatalmi viszonyok? A második világháború végétől az 1956-os forradalomig a Baja, Zombor és Szabadka közötti térség magyar oldalán élők sorsát a nagypolitika fordulatai éppúgy alakították, mint a földért, a helyi befolyásért vagy a gyermekek iskoláztatásáért folytatott mindennapi küzdelmek.
A háború után a bunyevác, sokác és szerb közösségek új lehetőségekhez jutottak, miközben a térség Jugoszláviához csatolásának reménye és félelme feszültségeket szított. Az 1948-as szovjet-jugoszláv szakítás mindent átrendezett. A korábban támogatott délszlávokat a diktatúra gyanakvással figyelte, tanítókat hurcoltak meg, kémvádak és kitelepítések forgattak fel életeket, a déli határon pedig kiépült a vasfüggöny. Az 1953 után kezdődő enyhülés újabb reményeket és aggodalmakat hozott.
Vukman Péter budapesti, kecskeméti és belgrádi levéltári kutatásokra, magyar és jugoszláv iratokra, állambiztonsági jelentésekre és korabeli sajtóforrásokra támaszkodva tárja fel e soknemzetiségű vidék összetett történetét. A diplomácia és a kisebbségpolitika változásait falusi konfliktusok, családi döntések és személyes sorsok tükrében mutatja be, miközben arra is figyelmeztet, hogy a hatósági iratok nézőpontja nem azonos a megélt valósággal. Könyve érzékletesen bizonyítja, hogy a határ mentén élők történetét sem a nemzetiségi hovatartozás, sem a politikai szándékok nem magyarázzák önmagukban.