És azalatt itthon... I-II.

Részlet a kötetből: Az anyja áfonyára alkudozott a konyhában valami felsőhurézi román asszonnyal és az nem hagyta magát. Nyolc krajcáron megkutyálta a dolgot - kupánkint - s az anyja ötöt igért. Nem sokallotta ugyan, de a vérében volt, hogy olcsóbbért vegye, mint ahogy kínálják. Egy-egy szemet a szájába kapott, elmorzsolta a nyelvével s a tenyerébe köpte. - Savanyú ez még, te. Hogy volt lelked leszedni? - Ez savanyú? Ez? - és egy kövér fekete szemet elpattintott az asszony, sűrű levét a kezes fejére buggyantotta, elkente.- E! .Ha ez éretlen, akkor én hathetüs menyecske vagyok. Hidd el, naccsága, megkapnám érte a tizet is, de a kilencet biztosan. Csak azért adom nyolcért, mert tudom, megveszed az egészet, nem kell kapuról-kapura járjak vele. Sok áfonyát és málnát vettek, mert az anyjának egy testvére volt odakinnt, külső Magyarországon, Békéscsabán patikus, s az valamiféle gyógyítókenőcsöt kotyvasztott, ahhoz használta. Egész csebrekkel küldözgettek ki ilyenkor nyár derekán.