Érintés - Bencsik István művészete

-ban, két évvel az után, hogy lemondatták a Fiatal Művészek Stúdiója elnöki székéből, amikor kiderült, hogy valami régen keletkezett, de addig be nem gyógyult heg van a tüdején, apám, Bencsik István szobrászművész 37 évesen beköltözött a Budakeszin lévő Korányi Frigyes tüdőszanatóriumba, tbc-fertőzés gyanújával. Nem volt tbc-je, bár amennyire visszaemlékezem azokra az évekre, olyan szegények voltunk, hogy ha igaz, hogy a tbc a szegények betegsége, éppen lehetett volna. Akkor volt ez, amikor a testvéri tankok magyar közreműködéssel eltiporták a prágai bársonyos forradalmat. A szanatóriumban szerencsésen kiderült, hogy a heg a tüdőn egy gyerekkori, valahogy magától elrendeződött fertőzés nyoma, tehát hazamehetett volna, ám a szanatórium osztályvezető főorvosa, dr. Kovács Ferenc úgy találta, hogy ha nincs is tbc, van más. Bencsik István mind testileg, mind lelkileg lepusztult állapotban volt. Az állandósult nyomor, az átélt csalódások, a felemelkedések és a lezuhanások, s végül a Stúdió elleni hajsza felőrölték tartalékait. Kovács főorvos néhány hónapos benttartózkodást javasolt a súlyos lelki sebeket kapott szobrászművésznek. Ez nem volt rendkívüli ajánlat, mert ugyanabban az időben tartózkodott a Korányi szanatórium védőfalai között lényegében véve hasonló okokból, a regeneráció reményében Bálint Endre és Kondor Béla is. Az a jelenség, amit e könyv Érintésnek nevez, egy matematikai példával írható le. Sokan ismerik az úgynevezett tangens függvényt. Tangens azt jelenti, Érintő. Bármilyen értéket adok a tangens függvénynek, az általa leírt görbe egyre jobban megközelíti a matematikusok által nagyvonalúan érintőnek nevezett tengelyt, de soha nem éri el! Matematikai nyelven ez úgy szól, hogy a tangens függvény kitárt karú görbéje a végtelenben éri el az érintőt. Ha a matematikusok becsületesen bevallanák, hogy fogalmuk sincs arról, hol van és egyáltalán, micsoda az a végtelen, akkor azt kéne mondaniuk, a tangens egy olyan görbe, ami a végesség és a végtelenség közötti áthidalhatatlan távolságról szól: bármilyen messze hatolunk a görbe mentén, visszatekintve bármilyen nagynak tetszik a megtett út, bármennyire is közelebbinek látjuk az elérni vágyott érintőt, ha az Érintést magát tűzzük ki célul, éppen olyan reménytelenül messze vagyunk ettől, mint amikor elindultunk. A tangens függvényt, ha becsületesek vagyunk, úgy kéne neveznünk: Érinthetetlen. A tangens által leírt görbe ugyanis bármilyen nagy, de véges szám esetén csak megközelíti, de soha el nem éri az érintőt. Végtelen nagy szám esetén a matematikusok szerint eléri, a végtelen nagy szám azonban kívül van a véges valóságon, számunkra nem érzékelhető, olyan, mintha nem is volna. A tangens ilyen értelemben a végesség soha nem lankadó törekvése a végtelenség felé, s egyúttal e törekvés reménytelensége is. Ha irodalmiasan közelítünk a dologhoz, azt kéne mondanunk: a tangens az Érinthetetlen érintésének vágya. Amikor tehát az Érintésről beszélünk Bencsik István életében, egyfelől a tangens görbe lehetetlenségére kell gondolnunk, másfelől egy másik jelenségre. Ez az elektromos kisülés csodája, amikor két pólus között vagy azért, mert a távolság elegendően kicsi, vagy azért, mert a potenciálkülönbség elegendően nagy, vagy azért mert mindkettő fennáll, létrejön a kisülés.