Erdélyi eleink emlékezete (1550-1850)

Kolozsvári és brassai diákoskodás után, 1940-ben kezdtem el egyetemi tanulmányaimat a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen. Történelmet a Levéltárban, szociológiát, néprajzot, statisztikát a bálványosváraljai falukutató táborban tanultam. 1943 júliusától az Erdélyi Tudományos Intézet ösztöndíjasa voltam. Ennél az intézménynél 1945 októberétől tanársegédként, 1946-tól aligazgatóként dolgoztam. 1948 decemberében a Bólyai Tudományegyetem keretében előadó tanári státusba kerültem. 1949 áprilisától a Román Akadémia kolozsvári Történettudományi Intézetének keretében is végeztem kutatómunkát. (Időközben a volt Erdélyi Múzeum Egyesület levéltárát igazgattam.) A Bolyai, majd a Babes-Bolyai Egyetemen 1948 és 1983 között tanítottam, főleg egyetemes történetet. Ezek voltak pályám jelentősebb állomáshelyei, s egyben munkálkodásom intézményi keretei. Jóllehet e szervezeti formák ,,szellemisége" alkotó munkára alkalmas évtizedeim javarészében inkább gátolt, mint segített, megkíséreltem a magam útján ,,haladgatni". A gazdaság, a társadalom, közelebbről a népi életforma vizsgálata felől érkeztem el a históriához. Szükségszerű volt tehát művelődéstörténeti, s ezen belül történeti morfológiai érdeklődésem.