Emlékek választása

Ezeket a verseket 1971 és 1976 között írtam. A fél évtized felszínének nyugalma, de mélyeinek feszültsége sem teremtette körém a bőséget, nem választott gyakrabban a szó, mint azelőtt. Megszenvedve és vállalva már a karcoló csöndet is, végképp tudom, hogy bőrömből nem bújhatok ki. De a költő maga is választ. Választ a megtartó emlékezetből és az éppen konduló pillanatból. A negyvenedik év holdudvarában, azaz: a hályogkovács biztonsága nélkül, de gyerekkorom példát adó felnőttjeinek tisztaságára törekedve - a szó ünnepnapjain - újra meg újra választottam. Egy harmadrészben saját (Lengő fényhidak, 1964) s egy önálló (Fák felvonulása, 1972) verseskötet, valamint két - az ifjúságnak írt - életrajzi munka (Így élt Csokonai Vitéz Mihály, 1973; Így élt Vörösmarty Mihály, 1977) után ez a könyvem emlékek választásáról és válaszutak kínálkozásáról tudósít. Mivel számomra a vers mindig a megoldás lehetősége, hiszem, hogy több út vezet ugyanoda, de köztük van az is, amelyiken csak én indulhatok tovább.