Emberkáromlás

Előszó Kedves István! Lírai önéletrajzként, helyzetjelentésként és közérzet-analízisként megszólaló verseit örömmel olvastam. Bizton állítható, hogy nyelvi erőt és emberi mélységet sugárzó, szép reményekre jogosító, karakteres kötetet tesz le a magyar irodalom asztalára. Egy olyan verseskönyvet, amely finom nyelvi strukturáltságával, komplex élmény- és érzékenységformáival, illetve a kultúrhistóriai hagyományt egyéni módon átlényegítő és újrateremtő metaforikájával is sokak érdeklődésére tarthat számot. A kötet jelenlegi szerkezete hosszmetszetben és keresztmetszetben is pontosan tükrözi a lírai alany külső/belső életvalóságát; a tényeken alapuló story és a személyiség léttörténetét adó history kettős fénytörését. A szeretetmisztikát tudásmisztikával ötvöző, s ezáltal evangélium és esztétikum viszonyrendszerét is izgalmasan újszerűen láttató Jagos István Róbertnek szívből gratulálok! Töretlen alkotókedvet, tiszta szívű múzsákat és verseire fogékony olvasókat kívánva őszinte megbecsüléssel és barátsággal üdvözlöm: Dr. Ködöböcz Gábor irodalomtörténész főiskolai docensJagos István Róbert kemény költő. Az élet sanyargatta, fiatalon többször nevelőintézetbe került és nem lehetett zökkenőmentes a felnőttkora se valószínűleg, de azért mégsem siránkozik. Nem sajnálja magát, hanem bátrabb cselt eszelt ki. Verseket ír. Aki nem próbálta az nem tudhatja, de nekem elhiheti, hogy sokkal nagyobb bátorság kell ahhoz, hogy az ember írjon, mint, hogy ne írjon. Főleg ilyen titkos verseket. Most itt vannak egy kötetben e költemények, s e bátorságot máshogyan nem jutalmazhatjuk: elolvassuk őket. Csak legyen nekünk is elég bátorságunk az igazsághoz, amely bennük rejtezik! Mert ebben a kötetben igaz és őszinte verseket találunk, csak ki kell nyitnunk. Weiner Sennyey Tibor költő, író, a DRÓT főszerkesztője