Ember a szerelemben

Camille Lemonnier az egyetlen kiváló naturalista, aki sohase nézte le és soha emberi méltóságuk csorbításával nem ábrázolta embertársait. Ilyen természetből pedig sohasem válik olyan embergyűlölő és hipochonder vagy oly kesernyésen szkeptikus, - Juvenalishoz hasonlóan, - az emberi gyarlóságokat ostorozó íróművész, mint Flaubert és Zola, sőt mint gall kedélyessége és derűje ellenére Maupassant is. Lemonnier művészetét az emberien férfias vérmérséklet és a jóságos, őszinte rokonszenv jellemzi. Ép, egészséges, tüzes, az élet minden nyomorúságával dacoló bon-homme volt. Vajon hogyan tudta volna oly emberien elfogadhatóvá tenni számunkra, - az Un male értelmében, - oly férfias megértéssel feltárni előttünk az emberi természet feneketlen mélységeit, ha a fentebb említett tulajdonságai hiányzottak volna belőle? Mert csakis ezek a tulajdonságok igazolják kritikusait, akik az Ember a szerelemben című művét nemcsak Lemonnier legjobb munkájának, de egyáltalán a legkiválóbb írói alkotások egyikének mondják, amelyeket az európai naturalizmus abban az időben termelt. (Bartos Zoltán)