Éjsötét áradat (A Malazai Bukottak Könyvének regéje)

Több évtizednyi háborúskodás után a Tiste Edurok hat törzse végre egyesül a hirótok máguskirályának vasakaratú uralma alatt. De a békéért súlyos árat fizetnek: lepaktálnak egy titokzatos erővel, amelynek szándékai mindenképpen homályosak, s talán halálosak is lehetnek. Délen az expanzív politikát folytató Lether királyság már hidegvérrel, mohón felhabzsolta elmaradottabb szomszédait. Mindet, egy kivétellel: ez a Tiste Edur nép. Mert Lether egy régen megjósolt újjászületés előtt áll: az Első Birodalom királyságából, elveszett gyarmatából most újjáéledő birodalommá válhat. Így aztán e mohó nép észak felé fordul, s a Tiste Edurok gazdagon termő földjei, termékeny partjai után sóvárog. A Tiste Eduroknak így vagy úgy, de mindenképpen pusztulni kell - vagy az arany fojtogató súlya, vagy kard által. A Sors legalábbis így tervezte... Ahogy közeledik a névleges egyezmény aláírásának ideje e két nép között, ősi erők élednek fel a vidéken. Mert a két civilizáció közötti feszültség csupán vihar a pocsolyában a háttérben zajló, ősi háborúhoz képest. A régi árulás ütötte seb még mindig nem gyógyult be, s bosszúért kiált. A Tiste Edurok - Trull Szengár népe - úgy hiszik, hogy a lélek legsötétebb mohóságát a hullámok hozzák dél felől, s ez az áradat éjfélkor érkezik...