Egy szál gyertya

Antal Gábort huszonöt év és háromezer újságcikk formálta kitűnő publicistává. Nagyon sok emberrel került ismeretségbe a hivatást és kenyeret egyszerre jelentő (időnként egyiket vagy másikat, néha mindkettőt nélkülöző) újságírói pályája során. A kötete lapjain ifjúkori barátait és mestereit igyekszik megidézni: Ságvári Endrét, Havas Györgyöt, K. Havas Gézát, Hevesi Andrást, Lukács Lászlót, Szomory Dezsőt, Füst Milánt, Kellér Andort, Nagy Lajost, Kassák Lajost, Bokros Birman Dezsőt. A két utolsó világégés közötti "tűzszünet"a történelmi háttere Antal Gábor legtöbb írásának. Irodalom és történelem fonódik egybe emlékezéseiben, cikkeiben, oly elválaszthatatlanul, hogy az író - saját vallomása szerint - egy kicsit élő "történelemkönyvnek" érzi önmagát. Valóban: egy rég elsüllyedt, szabálytalan Atlantisz világát kapja az olvasó Antal Gábor változatos tematikájú, gazdag mondanivalójú írásaiban. Antal Gábor írásainak másik része egy nemzedéki vallomás darabjai: a háborúba, haláltáborokba hajszolt negyvenévesek szólnak általuk a kultúra és irodalomszomjas ifjúságról, a máig fájó tragédiákról, az oktalanul elpusztult diáktársaktól, s tágabban: a pesti polgári értelmiség tehetséges fiainak szellemi légköréről, korán bontakozó antifasizmusáról.