Egy furcsa könyvről (Gyorsuló idő)

Láncránjan tudományos kérdésekben éppoly illetéktelen, mint én. Amit művel: publicisztika és politikum - s ez már énrám is tartozik. Nem lenne bajom némileg túltengő nemzeti büszkeségével, idealizáló hajlamaival, történelmietlen és szubjektív romanticizmusával, elsőbbségei, sőt kizárólagosságai komplexusaival, de még miszticizmusával sem - az ő dolga, addig amíg csakugyan az övé. Csakhogy ő azt teszi, amit se magyar sem más nemzetiségű írónál elviselni nem tudok: mások rovására, másokat sértve érvényesíti hajlamait, méghozzá a tudatformálás igényével. Amit tesz, abban függetlenül a saját nép iránti szubjektív jó szándéktól - ott van nemcsak a mások, de az övéi iránt való felelőtlenség is. Neki megvan a maga véleménye, és szilárd meggyőződése, hogy amennyiben egy magyar történész másképp merészel vélekedni, mint román kollégája, akkor az nem lehet más, mint rossz szomszéd, irredenta, sőt - kedvenc szavával élve: - ,,söpredék". Ez a magatartás pedig végső soron nem segíti, hanem inkább diszkvalifikálja a román tudományos felfogást is.