Egy az isten

"Minden oldalról megindultak a francia csapatok a majorépületet visszafoglalni. Támadásra hívó trombiták recsegése hangzott a magaslatok fedett utain. A dobok riadót vertek. Maga a császárgárda jelent meg a csatatéren. - Hadd jöjjenek! - szólt a parancsnok. - Tízszeres erővel is megküzdünk itten. Visszaverjük őket, míg saját csapataink utánunk érkeznek! Tüzet, fiúk! Most aztán Manassé csendesen ingatva a fejét tagadólag intett, s arra minden katona lábhoz eresztette a fegyvert. - Mi ez? - szólt elbámulva a parancsnok. Manassé fölemelte az öklét az ég felé, fölnyújtott hüvelykujjal, s azt mondta: - Egy az Isten! S arra társai mind azt tették, és azt mondták: - Egy az Isten! - De hát mit jelent ez? - Az Isten, aki megtiltotta az emberölést. - De ti katonák vagytok, csatatéren álltok! - Megálljuk helyünket, megyünk, ahová küldenek, meg tudunk halni, de embert ölni nem. - De hisz akkor az ellenség öl meg benneteket. - Azt ő teheti. A parancsnok fenyegetőzött; sírt, könyörgött, mind hasztalan. Mindenre azt felelték neki, hogy >>Egy az Isten!<< Parancsolni lehet, hogy lőjenek; de csak lőporveszteség lesz; ők a levegőbe fognak lőni. >>Egy az Isten!<< És senki sem tett egy lövést is a közeledő ellenségre..."