D-nap - a partraszállás túlélőinek elbeszélései

Meghatározó emberi történetek, azoktól, akik ott voltak, összegyűjtve nemzetközi archívumokból, a New Orleans-i National D-Day múzeumból, a Portsmouth-i D-Day múzeumból és a londoni Imperial War múzeumból. Személyes beszámolók ilyen terjedelmű összefoglalása még nem jelent meg a témával kapcsolatban. A könyv alapját egykori levelek, naplók, illetve korábban még nem publikált visszaemlékezések és a túlélőkkel készített interjúk képezik. D-nap, a Szövetséges csapatok vakmerő partraszállása a megszállt Franciaországban. Ez a hatalmas hadművelet, - kódnevén Overlord -, néhány hónap alatt a tervezőasztaloktól a megvalósulásig jutott. Ezalatt több ezer katona és civil részvételével lebonyolított akciónak sem a helyéről, sem az időpontjáról a legapróbb információ sem szivárgott ki a németeknek. A történelemnek ez a nap meghatározó eseménye volt, csakúgy mint azoknak akik e napon ott voltak. 1944 június 6-án a valaha összeállított legnagyobb hajóhad szállított több, mint negyed millió embert a Csatornán keresztül, egyenesen az erősen védett normandiai partokra. Több hullámban amerikaiak, brittek, kanadaiak - 150000 katona - útban volt a golyózápor kellős közepére. Megszámlálhatatlan hősies cselekedet, bajtársiasság és önfeláldozás történt a partraszállás első óráiban, amikor Európa sorsa volt a tét. Számtalan résztvevő katona rögzítette emlékeit naplókban, feljegyzésekben vagy mesélte el később az élményeit. Jonathan Bastable különös szakértelemmel gyűjtötte össze lebilincselő módon a közkatonák, tábornokok, egyszerű civilek történeteit a huszadik századi történelem egyik meghatározó eseményéről. "Először egy golyó átszántotta a sisakom tetejét, majd egy másik a szívem felé tartva eltalálta az M-1 puskám tölténytartólapját. Átvergődtem a derékig érő vízben, és közben láttam egy csomó haveromat elesni mellettem. A vizet minden irányból lőtték körülöttem, ahonnan sok golyó visszapattant rám. Clarius Riggs-et, aki előttem szállt ki a hajóból lelőtték. Egy kicsivel előttem láttam Robert Ditmar közlegényt, a mellkasát fogta, és azt kiabálta "Eltaláltak! Eltaláltak!". Néztem, hogyan futott tovább előre. Megbotlott egy tankakadályban és elesett, a teste egy teljes fordulatot tett, majd elnyúlt a nedves homokban, a feje a németek felé, az arca az égre nézett. Úgy tűnt, sokkot kapott, és azt kiabálta: "Anyám, anyu..." miközben hempergett a homokban. Három vagy négy másik sebesült vagy haldokló volt a közelében. Barnes őrmestert közvetlenül előttem, Donaldson hadnagy előtt lőtték le. "Vándor" Robertson őrmesternek tátongó sebe volt a homloka jobb felső sarkán. Eszét vesztve sétált a vízben a sisakja nélkül. Aztán láttam, hogy térdre esik és imádkozni kezd a rózsafüzérrel. Ebben a pillanatban a németék kereszttüze félbevágta őt."